| Abláció: | A hó olvadása vagy a hó párolgása. |
| Abszolút nulla fok: | A legalacsonyabb hőmérséklet (0 K vagy -273 °C). mely az atomok mozgása megszűnik. |
| Abszolút nedvesség: | A térfogategységben (1 m3-ben) foglalt vízgőz tömege (kg-ban). Egyfajta sűrűség jellegű mennyiség a vízgőzre vonatkozóan. Mértékegysége kg vízgőz/m3. A telítési abszolút nedvesség az a kg-okban kifejezett vízgőzmennyiség, amit 1 m3-nyi térfogat be tud fogadni anélkül, hogy a kérdéses vízgőz ki ne csapódna. A telítési abszolút nedvesség értéke egyedül a hőmérséklet függvénye. |
| Advekció: | Anyagmozgással (pl. légkörben vagy tengerben) történő energia vagy hőtranszport. Jó példa rá az advekciós köd, mely a szél segítségével helyeződik át. |
| Anabatikus szél: | Lejtő mentén lefelé irányuló légmozgás, melyet a lejtő felszínének napsugárzás hatására bekövetkező erős felmelegedése okoz azáltal, hogy a lejtő mentén felfelé áramló levegő sűrűsége kisebb, mint az azonos magasságban a környező levegőé. Ilyen szél például a napközben a völgyek felől a hegyek felé fújó szél. Lásd még: katabatikus szél. |
| Anemométer: | A szél mérésére szolgáló eszköz. |
| Anticiklon: | Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. Az áramlás benne az északi félgömbön az óramutató járásával megegyező irányú. Az anticiklonban álltalában nyugodt az időjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző; télen párásságot, ködöt, és nagyon hideg időjárást okoz. Területén előfordulhat ugyan csapadék, de ez soha nem jelentős mennyiségű. |
| AO-Index: | Az AO rövidítés az Arctic oscillation szóösszetételből származik, jelentése Északi-sarki Oszcilláció. Az AO definíció szerint az atmoszféra nagytérségi kilengése, melyet a 20. északi szélességi körtől északra, az Északi-sark központi területei és az északi hemiszféra közepes szélességei felett az 1000 hPa-os nyomásszinten fennálló, egymással ellentétes nyomásanomáliák jellemeznek. Az AO segítségével egyrészt érthetőbbé válik a klímavariabilitás kérdésköre, másrészt lehetővé válik a szignifikáns időjárási eseményekkel valamint a sztratoszféra-troposzféra kölcsönhatásának szerepével foglalkozó trendek levezetése. Az AO anomáliái rendszerint a sztratoszférában alakulnak ki, hatásuk azonban hetek alatt a talajközelbe is áthelyeződik. Aktuális ismereteink szerint szoros csatolás van a troposzféra AO-anomáliája és a sztratoszférikus poláris örvény erőssége között; ez a csatolás a troposzféra-sztratoszféra-kölcsönhatás mértékeként ismert. Noha a média kevéssé foglalkozik vele, az AO-jelenség hatása és jelentősége jóval nagyobb, mint a közismert El Nino-jelenségé. A troposzféra AO-anomáliái a viharok vonulási útvonalának változásában valamint az észak-atlanti térség és Európa felett a közepes troposzférában kialakuló áramlatok erősödésében nyilvánul meg. Az AO három lényeges rendszerközépponttal rendelkezik: a Biskayai-öböl, Izland és az Aleut-szigetek. Az AO alapvető oszcillációs mintája szempontjából a mindenkori aktuális fázis a döntő fontosságú. Pozitív fázis esetén a Biskayai-öböl és az Aleut-szigetek felett anticiklon található, miközben Izland térségében ciklon örvénylik; a negatív fázisban a nagytérségi rendszerek helyzete ezzel ellentétes. Az AO mértéke az AO-index; ez az index egy mértékegység nélküli mértékszám az északi hemiszféra nagytérségi cirkulációs folyamatainak jellemzésére. Ez a mértékszám adja meg, hogy az alapvető oszcillációs minta milyen erősen van jelen az 1000 hPa-os nyomásmezőben. Az AO-index segítségével meghatározható, hogy az aktuális fázis pozitív vagy negatív; pozitív index pozitív fázist, negatív index negatív fázist jelent. Pozitív AO-index (tehát pozitív fázis) esetén a poláris örvény a talajszinttől egészen a sztratoszféra alsó szintjéig megerősödik, melynek hatására az Északi-sarkon hideg légtömegek torlódnak fel. Ezzel egyidőben Kanada keleti területei felett hideg szelek dominálnak, míg az észak-atlanti viharok enyhe, esős időjárást okoznak Észak-Európában. A mediterrán térségre ebben a fázisban a száraz időjárás jellemző. Az utóbbi évtizedek vizsgálatai alapján kb. az 1960-as évektől a pozitív fázis az uralkodó. Negatív AO-index (negatív AO fázis) esetén az Egyesült Államok középnyugati területei fölé húzódó hideg, kontinentális légtömeg a jellemző, miközben Nyugat-Európában és a mediterrán térségben viharos, esős az időjárás. A poláris örvény ebben a fázisban gyenge. Feljegyzések alapján a negativ fázis az 1940-1970 közötti időszakban volt domináns. Az AO-index vizsgálatakor mindenképpen figyelembe kell venni a NAO-index változásait is, mivel a két jelenség szoros kapcsolatban van egymással. |
| Aszály: | Szélsőségesen száraz időjárású időszak. |
| Atmoszféra: | Atmoszférának a Földünket felszínét övező, 78% nitrogént, 21% oxigént és 1% egyéb gázt tartalmazó gázburkot nevezzük. A keveredési folyamatok a légkör mintegy alsó 85 km-es rétegében a levegő összetételének nagy fokú állandóságát eredményezik. Ezt a réteget homoszférának nevezzük, efölött helyezkedik el a heteroszféra, ahol a gázok molekulatömegeik szerint rendeződnek. A hőmérséklet vertikális rétegződésének jellegét tekintve a homoszféra 3 rétegre tagolódik. Legalsó légrétege a troposzféra, amelyben a hőmérséklet a magassággal átlagosan 6,5 fokot csökken kilométerenként. Az időjárás ezen néhány 100 km-es levegőburok alsó 10-15 km-ben zajlik. Felső határa a tropopauza, ahol a hőmérséklet csökkenés megáll, átlagos hőmérséklete –56 fok körüli. Magassága az évszaktól függően változik, átlagos magassága kb. 12 km környékén van. A troposzféra felett a sztratoszférában emelkedik a hőmérséklet az ózonréteg sugárzás elnyelése miatt, a sztratopauza hőmérséklete átlagosan 0 fok körüli, majd ismét csökkeni kezd a hőmérséklet a kb. 80 km magasságban elhelyezkedő mezopauzáig a légkör leghidegebb részéig, ahol –80 fok az átlagos hőmérséklet. Efölött a termoszféra helyezkedik el, ami a már említett heteroszféra része. |
| Bárikus mocsár-helyzet: | Olyan szinoptikus elrendeződés, amelyben nagyobb, kontinensnyi területen nem fedezhetőek fel jelentős (5-10 hPa-t meghaladó) különbségek a légnyomási értékekben. Az anticiklontól az különbözteti meg, hogy a légnyomási értékek jellemzően nem haladják meg az 1020 hPa-t, továbbá felszálló légmozgások uralkodnak benne. Uralkodó szél, áramlás hiányában az időjárás helyi hatásai igen erőteljessé válnak a bárikus mocsár-helyzetben. Az 1999-es év nyara jellegzetesen ilyen volt Magyarországon. Az időjárás a nyár folyamán hetekig trópusi jegyeket mutatott: Reggel derült ég, 9 óra felé erős fülledtség, konvekció, robbanásszerűen fejlődő gomolyfelhők a teljes égbolton, amelyek rövidesen egy helyben veszteglő tornyos gomolyfelhőkké fejlődnek. Ezek viszont uralkodó áramlás, vagy szélnyírás hiányában nem esnek szét, vagy mosódnak el. A déli órákban mozaikszerűen jelentős mennyiségű csapadékot adó veszteglő záporok az egész horizonton, kisebb zivatarok. Estére – az alacsony napállás miatt – lecsendesülő csapadéktevékenység. A bárikus mocsár-helyzet legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy a tornyos gomolyfelhők tucatjai akár órákig ugyanabban a pozícióban maradnak, ami a mi éghajlatunkon rendkívül ritka látvány. |
| Baroklinitás: | A folyadéknak vagy a gáznak (esetünkben a légkörnek) az az állapota, amikor egy adott konstans nyomási felület mentén a hőmérséklet változik, azaz a konstans hőmérsékletű és nyomású felületek metszik egymást. Ekkor pl. a nyomás nem számolható ki egyértelműen a hőmérséklet függvényében, szükség van egy harmadik állapothatározóra is, pl. a sűrűségre. (lásd még baroklin zóna illetve barotrópia). |
| Baroklin zóna: | A légkör azon régiója, ahol fennáll a baroklinitás feltétele. A baroklin zóna területe kedvez az időjárási rendszerek erősödősének vagy gyengülésének. A vertikális szélnyírás (a szélsebesség magassággal történő változása) szintén a Baroklin zóna jellemzője. Ilyen baroklin zóna lehet például egy hidegfront (lásd front, hidegfront) területe vagy kisebb skálán akár egy szupercella gust-frontjai , ahol kis területen a frontra merőleges irányban egyáltalán nincs vagy csak kis mértékben van nyomásváltozás (a front nyomási teknőben fekszik), viszont a hőmérséklet változás jelentős. |
| Barométer: | Levegő, víz vagy higany közvetítésével a légnyomás meghatározására használatos eszköz. Az odőjárás változások előrejelzésére is alkalmas. |
| Barotrópia: | A folyadéknak vagy a gáznak (esetünkben a légkörnek) az az állapota, amikor a konstans nyomási illetve hőmérsékleti felületek egybeesnek, ekkor pl. a nyomás a hőmérsékletnek egyértelmű, egyértékű függvénye. (lásd még baroklinitás illetve barotróp zóna). |
| Barotróp zóna: | Olyan régió a légkörben, ahol a konstans nyomási és hőmérsékleti felületek egybeesnek, azaz egy tetszőleges állandó nyomási felület mentén a hőmérséklet szintén konstans, és fordítva. Szigorúan véve barotróp zóna a légkörben nem létezik, mivel a hőmérséklet illetve a nyomás elrendeződése sohasem követi egymást tökéletesen pontosan, így az elnevezést azokra a rendszerekre alkalmazzuk, amelyek megközelítőleg barotrópok. Ilyenek lehetnek pl. a zárt izovonallal rendelkező alacsony nyomású területek, magassági hideg cseppek. |
| Beaufort-skála: | A tengeri szél erősségének tapasztalati meghatározására kidolgozott szélerősségskála. Tizenkét fokozata közül a 120 km/h szélerősséget meghaladó orkán a legerősebb. Az egyes fokozatokhoz meghatározott szélsebesség -tartományok vannak lefektetve. Meteorológusok már ritkán használják a Beaufort-skálát, azt ugyanis jórészt felváltották a szélsebesség mérésének objektív módszerei. Ennek ellenére a skála még ma is hasznos, főleg vitorlázók és szörfösök körében. Ha nagy terület felett akarjuk a szél jellegét megbecsülni. |
| Blizzard: | Észak-Amerikában így nevezik a telente északról támadó hidegfrontok mögött kialakuló rendkívül heves és látványos hóviharokat, melyek viharos széllel járnak. |
| Bóra: | (Bernus, Barnus, Borino). Az isztriai és dalmát tengerparton, kivált a téli évszakban fuvó száraz, hideg szél, időnkint jövő rendkivül erős rohamokkal. A B. É. ÉK., ÉK. v. K. ÉK.-i irányból, tehát a szárazföld felől tart a partvidék felé. Erőssége és gyakorisága a hóval takart hegyvidék és az Adriai tenger meleg medencéje hőmérsékleti ellentéteiben leli magyarázatát. Midőn az Adria DK-i részén barometrikus minimum van, vagy Közép-Európában a légsúlymérő erősen emelkedik, mindannyiszor az Adria keleti partján fellép a B. Terjedelme Trieszt-Albánia, de erősségéből Lessina vidékén már sokat veszit. A téli félévben néha heteken át dühöng nyáron ritkább és gyengébb (Borino). Fiume, Zengg és Trieszt környéke a B.-nak leginkább ki van téve. Néha oly hevesen csap a tengerre, hogy a porzó vizcseppek ködként (fumarea spalmeggio) borítják a vizet. |
| Borult égbolt: | A borult ég teljes felhőfedettséget jelent, azaz sehol nem látszik az ég kékje. Azonban az is előfordulhat, hogy a vékonyabb cirrostratus (lásd cirrostratus) rétegen még kivehető a Nap korongja, tehát ilyen esetben nem állapítható meg határozottan a borultság. Ebben az esetben a globálsugárzás (lásd globálsugárzás) a döntő. Amennyiben 400 W/négyzetméter alatti, akkor megállapodás szerint borult az ég. |
| Borultsági fok (felhőzet mennyisége): | A látható felhők összegzett horizontális kiterjedése, a belátható égbolt területének arányában. Az égboltot képzeletben nyolc részre osztva, a felhőzetet gondolatban egymásmellé helyezve, – megállapodás szerint – a következő elnevezéseket használjuk a felhőzet mennyiségére vonatkozóan: 0 (0/8) okta – felhőtlen, 1 (1/8) okta – derült, 2-3 (2-3/8) okta – gyengén felhős, 4-5 (4-5/8) okta – közepesen felhős, 6-7 (6-7/8) okta – erősen felhős, 8 (8/8) okta – borult |
| Buys-Ballot széltörvény: | A légkörben általában jó közelítéssel érvényes összefüggés, amely köznapi megfogalmazásban annyit tesz, hogy ha az északi féltekén beállunk arccal abba az irányba, amerre a szél fúj, akkor tőlünk balra található az alacsony nyomás, jobbra pedig a magasnyomás. A szabad légkörben (lásd szabad légkör) ez azzal ekvivalens, hogy a szélsebesség iránya párhuzamos az izobárokkal (lásd izobár). A határrétegben (lásd határréteg) illetve a felszín közelében a párhuzamosság már kevéssé állja meg a helyét, ugyanis itt a súrlódás már módosítja a szélirányt. A déli féltekén a Coriolis-erő ellentétes irányú eltérítő hatása miatt a ciklonok ill. anticiklonok fordítva örvénylenek. Ezért ha a déli féltekén állunk arccal abba az irányba, amerre a szél fúj, akkor jobbra lesz az alacsony nyomás. |
| Blocking helyzet: | Egy kialakult magassági rendszer, ami gátolja az uralkodó légköri áramlásokat (pl. a futóáramlásokat). |
| CAPE (Convective Available Potential Energy): | Konvektív hasznosítható potenciális energia. A légköri instabilitás egyik gyakori mérőszáma, aminek segítségével megbecsülhetjük egy adott pont fölötti légoszlopban, hogy egy felfelé elmozduló légelemen a teljes vertikális elmozdulás alatt a környezete összesen mekkora munkát végezhet. Minél magasabb a CAPE érték annál nagyobb az esélye, hogy kialakúlnak záporok, zivatarok, és ezek a konvektív képződmények annál intenzívebbek lehetnek. (Ha adottak más konvekcióhoz szükséges értékek). |
| Cella: | A konvekció (lásd konvekció) által kialakított olyan egyszerű rendszer, amely egy feláramlásból illetve az azt kompenzáló leáramlásból áll. Tipikus megjelenési formái például a gomolyfelhők, tornyos gomolyfelhők, amelyeket – leggyakrabban nyáron – az égre pillantva szabad szemmel is megfigyelhetünk. Az olyan gyakorta előforduló zivatarfelhő típusok, mint például a multicellás zivatarok szintén cellákból tevődnek össze. |
| Celsius – skála: | Egy hőmérséklet skála, ahol a jég olvadáspontja 0 foknak és a víz forráspontja 100 foknak felel meg. |
| Chinook: | Meleg lejtőszél, jellemzően az USA nyugati hegységeiben nevezik így a főn szelet. |
| Ciklogenezis: | Alacsony nyomású központ, azaz ciklon (lásd ciklon) megerősödése, vagy kifejlődése. |
| Ciklon: | Alacsony nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás többnyire 1015 hPa alatti. A ciklonok szinoptikus skálájú (ezer kilóméteres nagyságrendű képződmények) cirkulációs nrendszerek, amelyek a földforgással megeggyezően, felülről nézve az óramutató játásával ellentétesen forognak az északi féltekén. Meleg, és hidegfrontot, illetve fejlettségüktől függően meleg-hideg ün. okklúzuiós frontot tartalmaznal. A ciklon területén sokfelé van csapadék. |
| Coriolis-erő: | Forgó rendszerekben jelentkező látszólagos eltérítő erő, amely az ezen rendszerekben mozgó testekre hat. A Föld felszínén ez úgy jelentkezik, hogy az északi féltekén jobbra, a délin pedig balra téríti el a mozgó tárgyakat. Jelentősen modosúlhat tehát azon objektumok mozgása, amelyek nagy tévolságot tesznek meg, ilyenek a légtömegek is. Ennek következménye például a ciklonok spirális, örvényes szerkezete. |
| Cossava: | A Cossava leggyakrabban késő télen és kora tavasszal kialakuló szél az Al-Duna mentén. Ilyenkor az Északkelet-Európa felől érkező hideg légtömeg a Kárpátoknak ütközve nem tud átjutni a hegygerincen. Így a hegységet szinte “körülfolyva”, a Duna völgye felől felerősödve tud beáramolni a Kárpát-medence irányába. Ez több napig tartó, viharos szél időnként eléri hazánk délkeleti területeit is. |
| Csapadék: | A légkörből szitálás, eső, zápor, hó, hódara, jégdara, vagy jégeső formályában a felszínre lehulló víz. Egyes besorolások szerint (nem hulló csapadékként) ide tartozik a felhő, köd, harmat, dér, zuzmara, valamint a talaj el nem érő virga is. |
| Csapadéksáv: | A kísérőfelhők csoportjába tartozik, hasonlóan, mint pl. a mamma, az üllő (incus), vagy a tuba. Csapadéksávról vagy virgáról beszélünk, ha a csapadékhullás következtében olyan szürkés vagy kékes sávok figyelhetők meg a felhőalap alatt, amelyek nem érik el a földfelszínt. |
| Defláció: | A talaj felső rétegének szél okozta pusztulása. |
| Depresszio: | A légkör egy jól körülhatárolható alacsony nyomású területe. Depressziónak számít egy mérsékelt övi illetve trópusi ciklon is, de teknőkre, rövid hullámokra is alkalmazható az elnevezés. |
| Dér: | Nem hulló csapadékfajta, ami a felszínen illetve tereptárgyakon jelenik meg fehéres jégkristályok formájában fagypont alatti hőmérsékletek esetén, a levegő vízgőztartalmának közvetlen kifagyásával (szublimációval). |
| Derült égbolt: | Abban az esetben beszélünk deült égboltról, mikor a borultság értéke 1 okta. Amint megjelenik egy felhőfoszlány is abban a pillamatban már nem derült égről beszélünk. |
| Divergencia: | Amikor az áramlás egy vonalbol vagy pontból kiindúlva szétágazik. Az így eltávozó levegő felülről, a szabad légkörből pótlodik, tehát a divergencia leszálló légáramlással jár. Többnyire anticiklonban fordul elő, de domborzat is előidézheti. |
| Doppler radar: | A radar a Radio Detection and Ranging angol kifejezés rövidítése, amely rádiós módszerrel történő felderítést és távolságmérést jelent. A radarok elektromágneses hullámot bocsátanak ki, amelyek az útjukba kerülő elektromos vezetők felületéről visszaverődnek. Ha megfelelően szűk sugárnyalábba koncentrálva, meghatározott irányban elektromágneses impulzust bocsátunk ki, és megmérjük a visszavert jel érkezéséig eltelt időt, ebből megállapíthatjuk, hogy a visszaverő felület milyen távol van tőlünk. A doppler radar már nem csak a visszaverődést okozó csapadékelemek helyzetét érzékeli, hanem azok mozgásának radiális (sugár irányú a radar középpontjához képest) sebességkomponensét is. Magyarországon három ilyen doppler radar működik: Nyíregyháza-Napkoron, Budapest-Lőrincen és Pogányváron. Ezek radiális irányban mérni tudják a szélsebességet, azaz a radar által kibocsátott nyalábbal párhuzamos mozgás komponensét. Tehát mérhető a radar antennájához történő közeledés és távolodás sebessége. Ezen információk alapvető fontosságúak a magasban kialakuló rotációk, mezociklonok feltérképezéséhez. |
| Down draft: | Csökkenő hőmérsékletű légtömeg leszálló mozgása. Erős széllökéseket és esőzéseket okozhat. |
| Éghajlatváltozás: | Éghajlatváltozás alatt egy terület vagy földrajzi pont meteorológiai paramétereinek hosszabb időintervallum alatt számított (megállapodás szerint 30 év) statisztikai jellemzőinek megváltozását értjük. Ha az egész Föld esetében változnak meg a 30 éves statisztikai jellemzők, akkor globális éghajlatváltozásról, vagy a földi éghajlat megváltozásáról beszélünk. Egyik tipikus vizsgált paraméter a földi átlaghőmérséklet. A XX. század folyamán a földi átlaghőmérséklet 0,7 °C emelkedett, tehát jelenleg globális éghajlatváltozás zajlik. |
| Ekvivalens hőmérséklet: | Az a hőmérséklet, amit a levegő akkor venne fel, ha abban állandó nyomáson folyamatosan kicsapatnánk a nedvességet, egészen addig, amíg a levegő tökéletesen szárazzá nem válik, miközben a keletkező hőt teljes egészében a rendszer venné fel. Ez értelemszerűen a levegő hőmérsékletét növeli, azaz az ekvivalens hőmérséklet mindig nagyobb, mint az aktuális hőmérséklet, ráadásul annál nagyobb, minél nagyobb a rendszer nedvességtartalma. |
| Ekvivalens potencionális hőmérséklet: | Az a hőmérséklet, amit a levegőelem felvenne, ha az ekvivalens hőmérséklet (lásd ekvivalens hőmérséklet) elérése után nyomását 1000 hPa-ra változtatnánk (környezetével való hőcsere nélkül). Mivel általában magasabb légrétegek nedvességét vizsgáljuk, így az 1000 hPa-os nyomás eléréséhez nyomásnövekedést kell előidéznünk, ami további hőmérséklet növekedéssel jár, így az adott légelem ekvipotenciális hőmérséklete mindig nagyobb az ekvivalens hőmérsékleténél. Azt mondhatjuk, hogy adott nyomáson a levegő ekvipotenciális hőmérséklete függ a nedvességtartalomtól illetve az aktuális hőmérséklettől. Ha ugyanazon nyomáson egy légelem ekvivalens potenciális hőmérséklete nagyobb a másikénál, az kétféle dolgot jelenthet: egyrészt melegebb lehet, illetve nagyobb lehet a nedvességtartalma. Az ekvivalens potenciális hőmérséklet főként a feláramlások tanulmányozásánál fontos paraméter, mivel – jó közelítéssel – a felhőben az emelkedő levegőben olyan folyamatok mennek végbe, amelyek során az ekvivalens potenciális hőmérséklet nem változik. Ennek oka az, hogy a felhőben a légelem emelkedésekor a kicsapódó víz eltávozik a rendszerből, a keletkező hő pedig hozzáadódik a légelem által képviselt rendszerhez. A feláramlás végkimenete pedig az az állapot lesz, amikor az összes nedvesség távozik a rendszerből, a hő pedig átadódik a légelemnek. Ha ezt a légelemet leszállítjuk az 1000 hPa-os szintre, akkor értelemszerűen az ekvivalens potenciális hőmérsékletet kapjuk meg. Azaz az ekvipotenciális hőmérséklet úgy is felfogható, mint az adott feláramlás egyetlen lehetséges „végkimenetele”, így a kérdéses mennyiséget a felhőben zajló konvekciót jellemző olyan paraméterként használhatjuk, ami univerzális a feláramlás során. Az ekvivalens potenciális hőmérséklet, mint paraméter igen fontos mennyiség a meleg nedves szállítószalag (lásd meleg nedves szállítószalag) tanulmányozásánál is. A szállítószalagban általában meleg nedves levegő emelkedik, hasonló folyamatokat produkálva, mint a felhőkben, így az ekvivalens potenciális hőmérséklet ezen folyamatoknál is állandónak tekinthető. A szállítószalag vizsgálatánál egy kitüntetett ekvipotenciális hőmérsékleti érték magasságának változásából lehet következtetni a szállítószalag emelkedési tulajdonságaira. Az ekvivalens potenciális hőmérséklet emellett még jól alkalmazható frontok analizálására, a hideg száraz, illetve a meleg, nedves területek elkülönítésére az analízis térképeken. |
| El Niño: | Az El Niño (fiúgyermek) az 1950-es évek óta ismert, rendszertelen időközönként (átlagosan 5-10 évenként) visszatérő időjárási anomália, ami a Csendes-óceán trópusi területét érinti, meleg epizódnak is nevezik. Normális esetben az óceán nyugati részében 6-8°C-al magasabb a vízhőmérséklet és fél méterrel magasabb a tengerszint, mint Dél-Amerika partjai előtt, hiszen a keleties passzátszelek végighúzzák a meleg óceánvizet, illetőleg az Egyenlítő mentén és a dél-amerikai partok mentén (Humboldt-áramlat) felszálló vizes hideg áramlatok törnek fel. Így a Csendes-óceán nyugati részében meleg, ám csapadékos az éghajlat, az Egyenlítő és a dél-amerikai partok mentén pedig száraz. Az El Niño fennáltakor azonban a trópusi légkörzés évszakos eltolódásában zavar keletkezik, az egyenlítői felszálló vizes hideg áramlat és ennek következtében a Humboldt-áramlat is megszűnik, a meleg tengervíz felett labilizálódik a légkor, így itt óriási esőzések kezdődnek, ill. a felszálló vizes áramlat hiánya miatt a tápanyaghiány okán tömeges halpusztulás lép fel. A délkeleti passzát nem érvényesül, így az általában csapadékos nyugat-csendes-óceáni térségben szárazságok pusztítanak. Ezen események az egész Föld időjárására hatást gyakorolnak (vannak jobban és kevésbé El Niño által kitüntetett területek), labilizálják a légkört. |
| Élénk szél: | Az átlagos szélsebesség 8 illetve 11 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 29 illetve 40 km/ó közé) esnek. Ekkor a fákon a vastagabb gallyak már mozoghatnak. |
| Emelt konvekció: | Olyan konvekció, amikor a légrészek nem közvetlenül a felszín közeléből, hanem magasabbról (ez 1-2 km-t, esetenként akár 5 km-t is jelenthet) indulnak. Az emelt konvekció kialakulhat olyankor is, amikor pl. a talajközeli levegő a fölötte lévő szintekhez képest hűvös és stabil. Az éjszaka, vagy a hajnalban kialakuló zivatarok tipikusan emelt konvekció révén alakulnak ki. emelt konvekciót a magas szintű labilitás feltételének megléte esetén pl. az örvényesség advekció válthatja ki (lásd még örvényesség advekció). Emelt konvekciót okozhat még például a meleg nedves szállítószalag jelensége is, amikor gyakran az Adriai-tenger, vagy a Földközi-tenger felől kialakul egy, a magassággal emelkedő csatorna, amelyben meleg, nedves levegő áramlik. Adott esetben a szállítószalag – emelkedése révén – dőlt feláramlást alakíthat ki, növelve a magasban a feláramlásokat. Emelt konvekció esetén azon labilitási indexek, amelyek talajközeli konvekcióval számolnak alábecslik a légkör labilitásának nagyságát (például a Li-index esetében). Heves időjárási jelenségek emelt konvekció révén is kialakulhatnak, de kevésbé valószínűek, mint a talaj közeli konvekció fennálltakor. Azonban az emelt konvekció révén kialakult zivatarok gust-frontjai (lásd gust-front) adott esetben beindíthatják a talajról induló konvekciót (lásd konvekció). |
| Erős szél: | Az átlagos szélsebesség 11 illetve 17 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 40 illetve 61 km/ó közé) esnek. A faágak mozognak, a gyenge fatörzsek meghajlanak. |
| Erősen felhős égbolt: | Erősen felhős égen a felhőzet összmennyisége 6⁄8 – 7⁄8 (lásd borultsági fok). Amíg egy kis helyen is látszik az ég kékje, addig még erősen felhős az ég. |
| Erősen viharos szél: | A szélsebesség 24 illetve 33 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 86 illetve 119 km/ó közé) esik. Ekkora szélsebességnél már erősebb fák is tövestül kifordulhatnak, a fák ágai tömegesen leszakadnak, letörnek, az épületekben komolyabb károk keletkeznek. |
| Erózió: | A folyó víz, mozgó jég, áramló levegő mechanikai, kémiai munkája álltal a Föld felületén előidézett változás, mely a kőzetek fizikai és kémiai mállástermékének elhordásával vagy felhallmozódásával áll elő. |
| Eső: | Folyékony halmazállapotban, 0°C felett hulló csapadék (lásd csapadék). A cseppek átmérője 0,5 mm feletti. Az ez alatti cseppek okozta csapadékot már szitálásnak nevezik. Leggyakrabban az esőrétegfelhőből esik. |
| Észak-atlanti-áramlat: | A Golf-áramlat folytatása, amely köuép-atlanti gerinc mentén két nagyobb ágra szakad. Az északi ág egy része megközelíti Norvégiát. |
| Észak-atlanti-oszcilláció (NAO): | Hosszú távú éghajlati folyamat, mely az izlandi alacsony nyomás és az azori magasnyomás közötti különbség ingadozásain keresztül Európában kihat a nyugatias szelek erősségére és irányéra, valamint a ciklonpályákra. |
| Évszak: | Az év visszatérő időjárási kritériumokkal jellemzett szakasza. A közepes és magas szélességeken nagyrészt a hőmérséklet határozza meg az előforduló négy évszakot. A trópusokon és a szubtrópusi területeken pedig a csapadék változása okozza a száraz és esős évszak előfordulását. |
| Évszakos csapadék: | Évszakos változékonysággal jellemzett csapadék. |
| Fagy: | Meteorológiai értelemben akkor beszélünk fagyról, amikor a levegő hőmérséklete 2 méteren eléri a fagypontot (0°C) vagy az alá csökken. Talaj menti fagyról beszélünk, ha a talaj közelében fagy, de 2 méteren nem. |
| Fahrenheit-skála: | Egy hőmérsékletskála, ahol jég olvadáspontja 32 foknak és a víz forráspontja 212 foknak felel meg. |
| Fagyott eső: | Gömbölyű, átlátszó, 0,5-2 mm átmérőjű jégdarabok hullása. A fagyott eső réteges felhőzetből (Nimbostratus) hullik, olyan időjárási helyzetekben, amikor a talajközeli levegő hőmérséklete fagypont alatti, a nagyobb magasságokban azonban lényegesen melegebb levegő áramlik. A csapadék hullása során először megolvad, de mire a talajt elérné, újra megfagy. |
| Feláramlás: | Felfele irányuló légmozgás. Sebessége igen különböző lehet, konvektív zivatarokban elérheti a 20 m/s értéket is. |
| Felhő: | A hidrometeorok egyik fajtája; vízcseppek, jégszemek vagy ezek együttesének, keverékének látható halmaza, melynek alapja a földfelszín fölött helyezkedik el. A felhők a ma elfogadott nemzetközi felhő-osztályozási rendszer alapján kerülnek besorolásra, a rendszerben a felhők tíz fő fajtáját (főfelhőnemet) különböztetjük meg a felhőalap magassága, a felhő vertikális kiterjedése és alakja alapján, ezek az alábbiak: Magas szintű felhők(6km felett): -Cirrus (lásd A hidrometeorok egyik fajtája; vízcseppek, jégszemek vagy ezek együttesének, keverékének látható halmaza, melynek alapja a földfelszín fölött helyezkedik el. A felhők a ma elfogadott nemzetközi felhő-osztályozási rendszer alapján kerülnek besorolásra, a rendszerben a felhők tíz fő fajtáját (főfelhőnemet) különböztetjük meg a felhőalap magassága, a felhő vertikális kiterjedése és alakja alapján, ezek az alábbiak: Magas szintű felhők(6km felett): -Cirrus (lásd Cirrus) -Cirrocumulus (lásd Cirrocumulus) -Cirrostratus (lásd Cirrostratus) Középszintű felhők (2-6km között): -Altocumulus (lásd Altocumulus) -Altostratus (lásd Altostratus) Alacsony szintű felhők (2km alatt): -Stratocumulus (lásd Stratocumulus) -Stratus (lásd Stratus) Függőleges kiterjedésű felhők: -Nimbostratus (lásd Nimbostratus) -Cumulus (lásd Cumulus) -Cumulonimbus (lásd Cumulonimbus) A cumulus utótag a gomolyos, a stratus a réteges szerkezetre, a cirro és alto előtag a magasságra utal, ez alapján például a cirrocumulus=magas szintű gomolyfelhő, az altostratus=középszintű rétegfelhő.) -Cirrocumulus (lásd Cirrocumulus) -Cirrostratus (lásd Cirrostratus) Középszintű felhők (2-6km között): -Altocumulus (lásd Altocumulus) -Altostratus (lásd Altostratus) Alacsony szintű felhők (2km alatt): -Stratocumulus (lásd Stratocumulus) -Stratus (lásd Stratus) Függőleges kiterjedésű felhők: -Nimbostratus (lásd Nimbostratus) -Cumulus (lásd Cumulus) -Cumulonimbus (lásd Cumulonimbus) A cumulus utótag a gomolyos, a stratus a réteges szerkezetre, a cirro és alto előtag a magasságra utal, ez alapján például a cirrocumulus=magasszintű gomolyfelhő, az altostratus=középszintű rétegfelhő. |
| Felhőszakadás: | Olyan csapadéktevékenység, amikor a lehulló csapadék intenzitása folytán legalább 30mm-es csapadékmennyiséget produkál fél óra alatt (30mm/30perc). A 30mm-es kritériumot nem elérő csapadéktevékenységet “felhőszakadás-szerű intenzitás”-ként jellemezhetjük, amennyiben eléri az 1mm/perc intenzitást. Nem minden felhőszakadás-szerű intenzitás jelent felhőszakadást, de minden felhőszakadásban van felhőszakadás-szerű intenzitás. |
| Főn: | Meleg és száraz leszálló légmozgás a hegységek lee oldalán. |
| Főnszél: | A főnt száraz és meleg bukószélként jellemezhetjük. Magashegységek környezetében alakul ki, amelynek egyik (luv) oldalán az érkező levegő felfelé kényszerül, lehűl és nedvességtartamát a hegy ezen oldalán adja ki. A levegő a gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik és ezáltal relatív nedvessége jelentősen lecsökken (lásd relatív nedvesség). Jelenlétére a hegységgel párhuzamosan kialakuló lecsiszolt felhőformák (pl. lencse formájú felhők, latinul lenticularisok) utalhatnak. Európában legismertebb példája az Alpok mentén figyelhető meg, itt a déli főnként nevezett esetben a dél felől érkező levegő a hegygerinceken átbukva a hegység északi oldalán idézi elő ezt a száraz, meleg szelet. A főnös hatás nálunk az Alpokalján is megfigyelhető kisebb mértékben nyugatias, dél-nyugatias szél esetén. |
| Front: | A troposzféra (lásd atmoszféra) két légtömege közötti határoló felület az időjárási front. Ott alakul ki, ahol a fizikai tulajdonságaikban egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek kerülnek igen közel egymáshoz, így a frontfelületek mentén az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség) ugrásszerű térbeli és időbeli megváltozása észlelhető. A frontfelület és a felszín metszésvonalát frontvonalnak nevezzük. (lásd még hidegfront, melegfront, okklúziós front) |
| Frontrendszer: | Egy meghatározott ciklon cirkulációjában kialakult frontok együttese. |
| Futóáramlás (jet stream): | Az erős szelek viszonylag keskeny sávja, amely a felső vagy az alsó troposzférában közel vízszintes tengely mentén központosul, erős függőleges és vízszintes szélnyírás jellemzi és egy vagy több szélmaximumot mutat. |
| Gerinc: | Egy magas nyomású, elnyújtott formájú terület, amely többnyire nem tartalmaz zárt izobárokat (angol elnevezése: ridge). A ~-ek formája az északi félteke mérsékelt szélességein, a felső troposzférában általában egy észak felé kiterjedt magas nyomású hullámszakasz. (lásd még teknő) |
| Gleccser: | A gleccser egy hóból képződő “jégfolyam”, amely a saját tömege, illetve az ebből eredő nyomás hatására mozog. Gleccserek azokon a területeken képződnek, ahol éves átlagban több hó hullik, mint amennyi elolvadni vagy elpárologni képes. A hó ilyen módon akkumulálódik, azaz egy metamorfózison megy keresztül. |
| Globális felmelegedés: | A Föld átlaghőmérsékletében megfigyelt növekedés. |
| Golf áramlat: | Tengeráramlat, amely meleg vizet szállít a Karib-tenger térségéből az Atlanti-óceán északi részébe. |
| Gőznyomás: | Az a nyomás, amit a vízgőz, mint gáz fejtene ki egy adott térfogatban, adott hőmérsékleten, ha a térfogatban egyedül a vízgőz lenne jelen. Mértékegysége Pa. A telítési ~ annak a vízgőzmennyiségnek a nyomása, amit egységnyi térfogat adott hőmérsékleten maximálisan befogadni képes (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna). A telítési ~ értéke egyedül a hőmérséklet függvénye, a kiszámítására használt legelterjedtebb tapasztalati képlet a Magnus-Tetens formula. |
| Graupel: | Német eredetű, általánosan elfogadott kifejezés azokra a szilárd csapadékelemekre, amelyek akkor keletkeznek, amikor a felhőkben lévő jégkristályok esés során olyan nagyszámú felhőcseppet gyűjtenek össze, hogy az eredeti kristályforma már nem ismerhető fel. |
| Gust front: | Magyarul kifutószél-front vagy zivataros kifutószél-front. Konvektív (lásd konvekció) képződmények (pl. egyetlen zivatarfelhő vagy egy zivatarlánc) csapadéktevékenysége folytán leáramló és a talajon radiális irányban kifutó hideg levegő által a talajon okozott lökéses szél vezető éle, határa. A ~ meglétét általában a képződmény környezetében alacsony szintű gomolyok, vagy esetenként görgőfelhők, arcusok illetve peremfelhők jelezhetik. A felszínen a szél hirtelen feltámadása jelzi a gust-front átvonulását. A ~-nak multicellás és egyéb zivatar rendszereknél emelőhatása révén fontos szerepe van az újabb cellák (lásd cella) keletkezésében, a zivatarlánc haladásában és terjedésében. Emellett a szupercelláknál a mezociklonok helyzetét, élettartamát, a tornádók kialakulását is befolyásolja a gust-frontok viselkedése, helyzete és sebessége (lásd szupercellás zivatar). |
| Gyenge szél: | A legalacsonyabb szélerősségi kategória. Az átlagos szélsebesség 0 és 4 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 0 illetve 14 km/ó közé) esik. A falevelek élénken mozoghatnak, a kémények füstje elhajlik. A szellő elnevezés szintén a gyenge szél kategóriájába esik. |
| Gyengén felhős égbolt: | Gyengén felhős égen az összfelhőzet (lásd borultsági fok) az égbolt 2⁄8 – 3⁄8 részét takarja el. |
| Habub: | Downburst eredményeként jön létre, ami felkavarja a homokot és falként tolul előre gyors eróziót és porvihart okozva. |
| Halójelenség: | A halójelenség akkor jelentkezik, amikor a magas szintű felhőkben található (vagy porhóval fedett felszín felett lebegő) jégkristályokon megtörik fény. Ilyenkor a Hold vagy a Nap körül fényes udvar, halógyűrű alakul ki. A kis halókor nyílásszöge 22°, belső íve vöröses, a külső pedig kékesfehér. |
| Harmat: | Nem hulló csapadék forma (lásd csapadék), a levegőben lévő vízgőz kicsapódik a tereptárgyakra és a felszínre. Kialakulásának az a magyarázata, hogy az éjszakai kisugárzás során a talajközeli levegőréteg annyira lehűl, hogy eléri az ún. harmatpontját (lásd harmatpont). Nagy nedvességtartalmú levegő esetén néha már napnyugta után megkezdődik a harmatképződés, de száraz időben egész éjjel szárazak maradnak a tereptárgyak. |
| Harmatpont: | A légkör nedvességét jellemző fogalom. Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt le kell hűteni ahhoz, hogy a benne lévő vízgőz kicsapódjon (állandó nyomáson, és állandó nedvességviszonyok mellett). |
| Határréteg: | Általában a talajhoz közeli légrétegeket jelenti. Ezt a kifejezést leggyakrabban a planetáris határréteg értelmében használjuk, amely azokat a szinteket jelenti, ahol jelentős a súrlódás hatása. A planetáris határréteg hozzávetőlegesen a légkör alsó 1 vagy 2 kilométeres légrétegeit jelenti. Ezen légrétegekben érvényesül legerősebben a nappali órákban történő besugárzás, az éjszakai órákban történő radiációs hűlés, kisugárzás hatása és a talajfelszín szélsebesség módosító szerepe. A súrlódás hatása felfelé haladva fokozatosan tűnik el, így a planetáris határréteg tetejének magasságát (ahol már nincs súrlódás, szabad légkör van) pontosan nem lehet meghatározni. A planetáris határréteg vastagságának napi menete van: nappal vastagabb, éjszaka pedig alacsonyabban van a teteje. Jellemző az éjszakai órákban, hogy a planetáris határréteg teteje környékén nagyobb szélsebességek fordulnak elő. |
| Havas eső: | Olyan átmeneti csapadékforma, amikor egyszerre hull hó, illetve eső. A csapadék képződésekor még hókristályok alakulnak ki, de a felszín közeli melegebb légrétegekben hullás közben a hópelyhek egy része megolvad. A felszíni hőmérséklet ilyenkor akár 4-5 °C is lehet. |
| Havazás: | Tisztán jégkristályokból álló csapadék (lásd csapadék). A magasban, a csapadékképződés helyén már mindenütt 0 °C alatti a hőmérséklet, és a talaj közelében is fagypont alatt vagy közelében van. Gyakran a nagy havazás fagypont környékén alakul ki, hiszen ekkor a legnagyobb a levegő nedvességtartalma a negatív tartományon belül. |
| Hegy-völgyi szél: | A hegyvidékek mentén kialakuló, napi szabályos menettel rendelkező, váltakozó irányú szelet nevezzük hegy-völgyi szélnek. Napnyugtát követően az erősödő kisugárzás hatására a felszín feletti levegő hőmérséklete gyorsan csökken, sűrűsége valamint környezetéhez viszonyított nehézsége folytán leáramlik a völgy irányába (néhány m/s sebességgel), és fokozatosan kitölti a völgy alját, ahol stabil lesz a légrétegződés, a leghidegebb levegő itt gyűlik össze. Felfele haladva fokozatosan növekszik a levegő hőmérséklete. Napfelkeltét követően a besugárzás hatására a felszín feletti levegő felmelegszik, és felfelé áramlik a lejtő mentén, a lejtő fölé emelkedő levegőben (amennyiben a nedvességtartama megengedi) gomolyfelhők is kialakulhatnak. |
| Hegyvidéki éghajlat: | Magasabb hegységekben jellemző éghajlat. A magassággal járó hőmérséklet csökkenés (általánosítva 1°C/100m-el) miatt az azonos szélességen lévő síksági területekhez képest alacsonyabb átlaghőmérséklettel bíró éghajlat uralkodik a hegységekben (minden 1000 m magasságnövekedés több száz km északra tolódást jelent a hőmérsékleti viszony tekintetében). Ebben az éghajlatban a síksági területeknél csapadékosabb jelleg dominál (bizonyos hegységekben a széltől ért hegyoldalon több a csapadék, míg a hegy másik oldalán szárazabb idő jellemző a szélárnyék miatt). A magasságtól függően télen hideg, fagyos; nyáron mérsékelten meleg és általánosságban egész évben csapadékos időjárás jellemző. Közép-Európában ilyen időjárási jelleg uralkodik minden 1500m-nél magasabb hegyég felső régiójában. |
| Hidegfront: | A front azon jellemző esete, amikor a hideg levegő ék alakban előretör, és a meleg levegőt maga előtt tolva a magasba kényszeríti. Hidegfront esetén a front előtt meleg, mögötte hideg levegő halmozódik fel. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük élénk, erős dél-nyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttünk jobbra fordulva a talajon erős vagy viharos észak-nyugati szél támad. |
| Hodográf: | Egy olyan koordinátarendszerben felrajzolható grafikon, amelynek tengelyeit a szélsebesség u és v komponensei alkotják (ahol u a szél keleties, v az északias komponense), és amely a horizontális szélsebességek vertikális eloszlását adja meg a polár koordináták felhasználásával. A ~ úgy áll elő, hogy a különböző magasságokon előforduló szélvektorok végpontjait bejelöljük a koordinátarendszerbe, és ezen pontokat növekvő magasság szerint összekötjük. A ~ -on számításokat végezhetünk, amelyek segíthetik a zivatarok várható fejlődésének előrejelzését, mozgásának meghatározását (pl. a squall line-ok vagy szupercellák, kettéváló, illetve jobbra vagy balra haladó szupercellák, tornádós, nem tornádós szupercellák stb. ) |
| Hódara: | Gömbölyű, átlátszatlan, 1-5 mm átmérőjű, szilárd halmazállapotú csapadék, néha havazással együtt hullik. ~ általában 0 fok alatti felszín közeli hőmérséklet esetén alakul ki oly módon, hogy a hulló hókristály túlhűlt vízcseppeket üt el, amelyek gyorsan ráfagynak. Ezek a fehér, nem átlátszó szemcsék a kemény talajhoz ütődve erősen felpattannak és sokszor rögtön szét is esnek. Kézben könnyen szétmorzsolhatóak, miközben recsegő hangot adnak. |
| Hófúvás: | Havazás közben, vagy havazás után alakul ki, amikor az erős szél a friss havat magával ragadja, és különböző mintájú hóakadályokat épít. A közlekedést nagyon megnehezíti, mivel a megtisztított utakra rövid idő alatt akár méteres hófalakat képes építeni. Magyarországon a hófúvás által jellemzően érintett helyek például északkeleten a Bodrog és a Hernád völgye, valamint a Bakonyban az Egervíz völgye. A hófúváson belül kétféle kategória különíthető el. Talaj menti hófúvás: A szél a talajról felkavart havat a talaj közelében hajtja, sepri maga előtt (a hó nem feltétlenül esik), a vízszintes látástávolság (szemmagasságban) nem csökken. Magas hófúvás: A szél által a talajról felkavart hó a levegőben magasan kavarog, a vízszintes látástávolság (szemmagasságban) 1 km alá csökken. A vertikális látást is korlátozhatja, esetenként a Napot is eltakarhatja. |
| Hópehely: | A hópelyhek apró jégkristályokból keletkeznek a felhőkben. A jégkristályok törékeny, hatszögletű (hexagonális) csillagokká kapcsolódnak össze. Nincs kettő ugyanolyan hópehely, tehát mindegyik különbözik a másiktól. |
| Hózápor: | A záporeső szilárd halmazállapotú megfelelője. A hózápor is konvektív csapadék (lásd konvektív csapadék), így időnkénti erősségbeli változásokkal és megszakításokkal hull. Nagyobb hózápornál villámlás és mennydörgés is előfordulhat, ilyenkor beszélünk hózivatarról. A hózáporok általában fagypont alatt alakulnak ki, de nagy labilitás esetén – főként februárban, márciusban – amikor csak az alsó pár 100 méteren van a hőmérséklet fagypont fölött, akár +6 °C-on is még szilárd halmazállapotú csapadék hullhat a konvektív felhőzetből. A hózápor általában nem hoz jelentős csapadékot, de gyakran hullhat belőle több centiméternyi vastag hóréteg, illetve olykor nagyon sűrű, és emiatt látványos hóesést produkálhat. |
| Hózivatar: | Télen kialakuló konvektív jellegű elektromos tevékenységgel kísért heves hózápor (lásd hózápor), a zivatar téli megfelelője. A hózivatart minden esetben dörgés (lásd mennydörgés) és gyakran szélerősödés kíséri. Intenzív hózivatarnál több centiméternyi friss hó is hullhat. Gyakran a középtroposzférában (5-6 km) egy leszakadt un. magassági hidegcsepp területe alatt alakulnak ki. A téli zivatarok üllője gyakran csak 5-6 km-en van. |
| Hószemer vagy szemcsés hó: | 1 mm-nél kisebb átmérőjű lapocskákból és hasábokból álló szilárd csapadék. E szemcsék kemény talajra érve sem pattannak fel. A ~ a szitálásnak (lásd szitálás) felel meg 0 és –10 fok közötti talajközeli hőmérséklet mellett. Általában réteges (stratus) felhőzetből (lásd felhő), vagy ködből (lásd köd) hullik. |
| Hőérzet: | Az, amit az ember a hőmérséklet a szél, a légnedvesség és a napsugárzás hatására érez. |
| Hőhullám: | Az a hőmérséklet, amelyet normálisnak ítélnének egy forróbb éghajlaton, hőhullámnak minősülhet más éghajlati viszonyok közt. Magyarországon hőhullámnak azt nevezzük, amikor a napi átlaghőmérséklet három egymást napon 26,6 °C felett alakul. |
| Hőmérsékleti inverzió: | A hőmérséklet emelkedése a magassággal. A hőmérsékleti inverzió meggátolja a levegő függőleges keveredését, ezért például városokban kedvez a szmog kialakulásának. |
| Hurrikán: | A trópusi ciklon helyi elnevezése a Karib-tenger térségében és Észak-Amerikában, a benne lévő szél sebessége meghaladja a 33 m/s-ot. |
| Hurrikám szeme (ciklon szeme): | Megközelítően kör alakú terület, aránylag gyenge széllel és tiszta idővel a trópusi ciklon közepében. |
| Időjárási front: | Két különböző hőmérsékletű légtömeget elválasztó határterület, amelynek mentén felszálló légáramlás uralkodik. Időjárási front ott alakul ki, ahol az áramló levegő fizikai tulajdonságaiban egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek kerülnek igen közel egymáshoz. A frontfelületek mentén az időjárás elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség) ugrásszerű térbeli, és időbeli megváltozása észlelhető. |
| Instabil vonal (zivatarlánc, squall line): | Aktív zivatarok egybefüggő, közel folytonos vonala. Instabil légköri feltételek esetén a konvergencia vonalon (lásd konvergencia) egyenként kialakuló zivatarok láncot alkotva haladnak, ezek instabilitási vonallá erősödésének egyik gyakori oka lehet a magassági hideg és/vagy az örvényesség advekció. Érett formájukra jellemző, hogy előttük nyomássüllyedés, rajtuk erőteljes nyomásemelkedés (zivataros magasnyomás), majd mögöttük egy újabb alacsonynyomási terület figyelhető meg (sodródási depresszió). Nyáron a heves időjárási események egyik gyakori kiváltója a Szlovénia térségéből érkező ún. szlovéniai instabilitási vonal. A műholdképen is vonalas szerkezetet mutató mezoléptékű konvektív rendszereket, vonalba rendeződött mezoléptékű konvektív rendszereknek (vmkr) nevezzük. (lásd MKR) |
| Inverzió: | Inverzió alatt a levegő hőmérsékleti gradiensének megfordulását értjük. Ilyen helyzetben a levegő hőmérséklete a magasság növekedésével nem csökken, hanem nő, ami a troposzféra stabilitását növeli és a konvektív (lásd konvekció) folyamatok ellen hat, illetve azokat akadályozza. Azt a tartományt, ahol az inverzió fellép, inverziós rétegnek nevezzük. |
| ITCZ: | Trópusi összeáramlási zóna (Intertropical Convergence Zone). A trópusokon ahol az északkeleti és délkeleti passzátszelek összetalálkoznak, egy alacsony nyomású öv fogja körül a földet. Az ITCZ néven ismert sávot erős csapadéktevékenység jellemzi. A zóna követi a Nap évszakos helyzetét: az északi félteke nyarán északabbra húzódik, télen pedig délebbre. |
| Izentróp felület: | Olyan felület a légkörben, amelyen a potenciális hőmérséklet (lásd potenciális hőmérséklet) állandó. |
| Izlandi alacsonynyomás: | Az északi félteke általános cirkulációjának egyik fő hatásközpontja, a szubpoláris alacsony nyomású öv egyik cellája. |
| Izobár: | Az éghajlati és időjárási térképeken az azonos tengerszinti légnyomású helyeket összekötő görbe. Az izobár irányítottsága szabja meg a szél irányát, sűrűsége pedig a sebességét is. |
| Izohiéta: | Azonos csapadékú helyeket összekötő vonal. |
| Izokeranikus térkép: | A zivatarok előfordulását és jelenlegi helyzeteit ábrázoló meteorológiai térkép. |
| Izotach: | Azonos szélsebességeket összekötő vonal. |
| Izoterma: | Azonos hőmérsékletekkel rendelkező pontokat összekötő vonal. |
| Jégdara: | Gömbölyű, átlátszó, 1-5 mm átmérőjű szilárd halmazállapotú csapadék. A ~ sűrűbb, tömörebb, keményebb a hódaránál. Valamivel magasabb hőmérsékleten keletkezik mint a hódara, ezért a túlhűlt víz a hókristályok közé a megfagyás előtt mélyebben be tud hatolni és így azt jobban kitölti. Ezek a szemcsék földet éréskor jól hallhatóan koppannak, de nem mindig pattannak fel, és nem esnek szét. A ~ cumulonimbus (lásd zivatarfelhő) felhőzetből esik, leggyakrabban fagypont feletti hőmérsékletnél és gyakran esővel vegyesen. Előfordulása főként tavasszal jellemző, amikor a magasban még nagyon hideg van, viszont a besugárzás már elég nagy ahhoz, hogy erősebb feláramlások jöjjenek létre. |
| Jégeső: | Jéggömbök vagy szabálytalan jégrögök formájában, mindig konvektív felhőből – legtöbbször Cb-ből (lásd zivatarfelhő) – hulló csapadék. Megállapodás szerint akkor beszélünk jégesőről, ha a jégdarabok átmérője eléri vagy meghaladja az 5 mm-t. Ennél kisebb méret esetén jégdaráról van szó. Nagyon heves zivatarokból szélsőséges környezeti feltételek esetén a jégdarabok átmérője elérheti akár a 4-8 cm-t is. A jégszemek a felhőben lebegve alakulnak ki, és a kifagyó vízgőz hatására addig nőnek, amíg a feláramlás elbírja a jégszemeket. Jégeső jellemzően késő tavasszal és nyáron alakul ki a leggyakrabban, mert tavasszal a fagyhatár még alacsonyan van, a légköri labilitási feltételek az erősödő besugárzásnak köszönhetően pedig már lehetővé teszik a magasabbra törő feláramlásokat. Nyáron ugyan jóval magasabbra kerül a fagyhatár, de ezzel együtt a légkör labilitási feltételei is javulnak. Az ősz és a tél első fele kedvez legkevésbé a zivataroknak, hisz ekkor a magasban még relatív meleg van, így általában csak ritkán tud kellően nagy függőleges hőmérsékleti gradiens (hőmérséklet csökkenés a magassággal) kialakulni a felszín és az 5-6 kilométeres légrétegek között. |
| Jégtű: | Olyan csapadékforma, amely –10 fok alatti hőmérséklet esetén, leginkább derült és szélcsendes időben keletkezik. Inkább a poláris régiókban jellemző. A ~-k mérete gyakran olyan pici, hogy látszólag csak lebegnek a levőben. Gyakran a Nap fényében szikrázva halo-jelenséget (lásd halo-jelenség) idézhetnek elő és a horizontális látástávolságot akár 1 km-re is csökkenthetik. |
| Jégvirág: | A jégvirág a zúzmara egyik speciális formája, amely nevét a virágéhoz hasonló formájáról kapta. A jégvirágot képező jégkristály többnyire vékony ablaküvegeken jön létre abban az esetben, ha egyrészt a kinti hőmérséklet 0 °C alatt van, a helyiség levegőjének páratartalma megfelelően magas és az ablaküveg hőszigetelési tényezője viszonylag alacsony, másrészt pedig az üvegen valamiféle kristálycsírák vagy -magok (pl. por) találhatók, melyeken a kristályok képződni tudnak. Egyes esetekben elegendő, ha a felületen apró karcolások vannak, ezekben is kialakulhatnak a jégkristályok (pl. repülőgép ablakán, autók lakkozott felületein). A helyiség meleg levegője az ablaküveghez áramolva lehűl, a hőmérséklet csökkenésével azonban a levegő nedvességfelvevő képessége is csökken. Az a vízgőz mennyiség, melyet a levegő már nem képes felvenni, az ablaküvegen reszublimálódik, azaz megfagy és jégkristályokat képez. A nedvesség mennyiségének növekedésével nő a jégvirág mérete. |
| Jet Stream (röviden jet, magyarul: futóáramlás) | A jetek viszonylag szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű horizontális (vízszintes) áramlási zónák. A szűk keresztmetszet néhány száz métert jelent, míg a nagy szélsebesség alatt általában 30-40 m/s illetve azt meghaladó szél értendő (a legtipikusabb értékek 50 illetve 80 m/s közöttiek). A horizontális jelző arra utal, hogy az áramlás vertikális kiterjedése elhanyagolható a horizontálishoz képest, a jetek hosszan elnyújtottak, akár az egész Földet körbefuthatják, bennük az áramlás is horizontális illetve közelítőleg horizontális. A jetek közelében igen erős szélnyírás (lásd szélnyírás) tapasztalható, a szélsebesség rohamosan növekszik a szélmaximum felé haladva, amely az ún. jetmagot vagy tengelyt képezi. Az időjárási jelenségek nagy számáért felelősek a jetek, nagyban segíthetik a konvekciót (lásd konvekció), sőt, a ciklogenezisben (lásd ciklon) is szerepet játszhatnak. A jetek három fő típusra oszthatók: – poláris jet – szubtrópusi jet – alacsonyszintű jet a) A poláris jet az északi féltekén tipikusan a 30. illetve a 70. szélességi körök által határolt zónában fordul elő (nyáron északabbra, a téli félévben délebbre), általában a 50 mb és 250 mb-os nyomási szintek között (azaz a tropopauza közelében), a benne uralkodó áramlás nyugatias (a poláris jet a déli féltekén is megtalálható). A sarki poláris illetve a mérsékeltövi meleg levegőt elválasztó ún. polárfront mentén megnyilvánuló erőteljes hőmérsékleti különbségből nyeri erejét. A Rossby-hullámhoz (lásd Rossby-hullám) hasonlóan meanderező alakot vesz fel, azonban a mérsékelt övi ciklonok frontjaihoz kapcsolódóan gyakorta több részre bomlik. Ezekben a “jet-szakaszokban” az áramlás délnyugatias, északnyugatias irány is felvehet. A jetek helyének ismerete fontos lehet a nagytérségű feláramlások, valamint a konvekció szempontjából. b) A szubtrópusi jet jellemzően az északi félteke 20. illetve az 35. szélességi körei között fordul elő a téli félévben (hasonlóan megtalálható a déli féltekén is), a 200 mb-os nyomási szint magasságában, a poláris jettel szemben jóval folytonosabb, tartósabb képződmény, az egész Földet körülöleli, benne az áramlás nyugatias. Kialakulásában az Egyenlítő környékén a magasban a pólusok felé áramló levegő játszik szerepet. A fizikából ismert perdület megmaradási törvény értelmében a sarkok felé haladó levegő egyre közelebb kerül a Föld forgási tengelyéhez, így ő maga is egyre nagyobb perdületre tesz szert, ami az áramlás növekvő mértékű zonalitásában mutatkozik meg (azaz a szél egyre nyugatiasabb irányú és egyre nagyobb sebességű lesz a sarkok felé közeledve, ami végül egy nyugati, igen nagy sebességű szelet eredményez a térítők közelében).A kétféle jet télen gyakran egybeér, egybemosódik (pl. Japán, illetve az USA térségében), különösen nagy szeleket előidézve 200 mb magasságban, elősegítve a felszíni ciklogenezist. c) Alacsonyszintű jet: Az jet definíció alapján nem tartozik a jet stream-ek családjába, a szakirodalom azonban általában mégis oda sorolja, mivel a viszonylagosan nagy szélsebesség ebben az esetben is a környezetétől jól elkülöníthetően jelenik meg. Leginkább az USA-ban fordul elő a Déli-síkság térségében, erőteljes, meleg, nedves délies áramlás formájában (a Mexikói-öböl felől), 7-800 méteres magasságban. Mindennek nagy szerepe van az észak-amerikai nyári heves konvektív események kialakulásában. Ugyanakkor az inverziók (lásd inverzió) felett (pár száz méteren) kialakuló nagyobb szélsebességek térségét is szokás jetnek nevezni. |
| Katabatikus szél (gravitációs szél): | Lejtőn mentén lefelé irányuló légmozgás, amelyet a lejtő felszínének kisugárzás hatására bekövetkező lehűlése idéz elő azáltal, hogy a lejtő mentén lehűlő levegő sűrűsége nagyobb, mint azonos magasságon a környező levegőé. Tipikus példája az éjszaka folyamán és a napkelte utáni első órákban a hegyek felől a völgyek és a síkságok felé fújó hegyi szél. |
| Kelvin-Helmholtz instabilitás: | A Kelvin-Helmholtz instabilitás akkor jön létre, amikor két különböző sűrűségű, egymással nem keveredő réteg (például víz és levegő, de lehet akár levegő-levegő is) határán sebességkülönbség (más néven nyírás) jön létre. Az instabilitás leggyakrabban hullámok formájában válik “láthatóvá”, így például a víz hullámaiként. A légkörben létrejövő instabilitást a jellegzetes Kelvin-Helmholtz hullámfelhők teszik láthatóvá, ám mivel itt a két légréteg viszonylag gyorsan keveredik egymással, általában csak néhány percig figyelhető meg a jelenség. |
| Kelvin-skála: | Egy hőmérsékletsála,, ahol a 0 foknak (abszolút nulla) az felel meg, amikor minden molekuláris mozgás megszűnik. A jég olvadáspontja 273 foknak és a víz forráspontja 373 foknak felel neg. |
| Keverési arány: | A nedves (azaz vízgőzt tartalmazó) levegő keverési arányát a vízgőz, illetve a vízgőzzel keveredő száraz levegő tömegaránya adja. Mértékegysége kg vízgőz/kg száraz levegő. A ~ értéke a nedves levegő nyomásának, illetve a vízgőz nyomásának (lásd gőznyomás) függvénye. A telítési ~ annak a nedves levegőnek a keverési arányát jelenti, ami a lehető legtöbb befogadható vízgőzt tartalmazza (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna). |
| Kondenzációs szint: | Kondenzációs szint azt a magasságot jelöli, ahol felszálló, vagy légrétegben kialakuló vízpára vízcseppeké sűrűsödik, létrehozván a felhőt. |
| Kondenzcsík: | A kondenzcsík egy mesterséges “felhő”, melyet repülőgépek vagy rakéták hajtóműveinek kipufogógázai hoznak létre. A hajtóművek üzemanyagának elégetésekor jellemzően szén-dioxid, vízgőz, nitrogén-oxidok és korom képződik. Az alsó troposzférában, kb. 10 km magasságban -40 °C körüli a hőmérséklet, azaz az ott lévő levegő már csak nagyon kis mennyiségben tud vízgőzt felvenni és már egy viszonylag alacsony abszolút nedvességtartalom esetén is telítetté válik. Ha a hőmérséklet a harmatpont alá csökken, akkor a vízgőz már a repülőgép mögött néhány méterrel kondenzálódik és megfagy, illetve reszublimálódik. Az így létrejövő jégfelhő a cirrusfelhők közé sorolandó (Cirrus aviaticus) Rakéták hajtóanyagának elégésekor vízgőz, korom és a hajtóanyagtól függően egyéb szilárd égéstermék keletkezik, ezekből az előbb leírtak szerint képződik a kondenzcsík. A szilárd hajtóanyagú rakéták üzemanyaga ammónium-perklorát és alumínium, melyből az elégés során egy vastag, sósavból és alumínium-oxidból álló aerosol képződik, ez tehát nem keverendő össze a kondenzcsíkkal. |
| Konvekció: | Konvekció alatt általánosan a folyadékok vagy gázok hő- és nedvesség-transzportját értjük. A meteorológiában ezt kifejezést kifejezetten a hő és a nedvesség vertikális transzportjára használjuk, amely instabil légköri feltételek esetén bekövetkező fel- és leáramlások révén alakul ki. A ~ és a zivatar kifejezéseket gyakran egymással felcserélve használják, noha a zivatar a konvekciónak csak egy adott formája. A Cb-k, tornyos gomolyok, Altocumulus Castellanus felhők mind-mind látható jelei a konvekciónak. A konvekciót nem mindig festik meg a szabad szemmel is jól megfigyelhető különféle felhőformák. Az olyan konvekciót, amely anélkül van jelen, hogy azt bármely felhőforma megjelenítené száraz konvekciónak, míg a felhők révén szabad szemmel is jól figyelemmel kísérhető konvekciót nedves konvekciónak nevezzük. |
| Konvektív csapadék: | Konvektív folyamatokhoz (lásd konvekció) illetve konvektív képződményekhez, rendszerekhez (pl. Cumulonimbus, lásd Cumulonimbus) köthető csapadék. (lásd még csapadék, zápor, zivatar, nem konvektív csapadék) |
| Konvergencia – Összeáramlás: | A konvergencia a vektormező összehúzódása, a divergencia (szétáramlás) ellentéte. A horizontális szélsebességek konvergenciájának szintjén több levegő fog belépni egy adott területre, mint amennyi ki. Mivel a légkör a tömeg megmaradására törekszik, igyekszik kiegyenlíteni a hirtelen fellépő lokális tömeg-többletet, aminek következtében vertikális elmozdulások alakulnak ki. Az elmozdulások attól függően fognak felfele vagy lefele irányulni, hogy a légkör mely szintjein alakult ki a konvergencia. A légkör alsó részein kialakuló konvergencia feláramlást, a felsőbb szinteken kialakuló konvergencia pedig leáramlást (lesüllyedést) okoz. Az alacsonyszintű konvergencia által kialakított feláramlás segíti a zivatarok kialakulását, ha az egyéb feltételek (mint pl. az instabilitás) jelen vannak. |
| Köd: | Ködről akkor beszélünk, ha a látástávolság 1000 m alatti. Köd többféleképpen képződhet, és ennek megfelelően több fajtája van. Keletkezhet éjszaka, ún. kisugárzási ködként, vagy keletkezhet melegebb, párás levegő beáramlásával, ún. advektív ködként. A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd a talajfelszín lehűlése miatt alakul ki, ezért először ott jelentkezik. Ilyenkor sekély ködnek hívjuk. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, azonban ha folytatódik a ködképződés, akkor kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ezt nyílt ködnek nevezik. |
| Közepesen felhős égbolt: | A közepesen felhős ég azt jelenti, hogy az összfelhőzet az égbolt 4⁄8 – 5⁄8 részét takarja el. |
| La Niña: | A La Niña (lánygyermek) az El Niño ellentétjeként is felfogható. Fennálltakor a Csendes-óceán trópusi övezetében a felszálló vizes hideg áramlatok (ld. El Niño) megerősödnek (a megszokottnál néhány fokkal hidegebb lesz az óceánvíz hőmérséklete), a keleties passzátszelek jobban érvényesülnek. Más néven hideg epizódnak is nevezik, stabilizálja a légkört. Általában a meleg epizódot követi egy hideg epizód bekövetkezése, de nem mindig történik így, hiszen a La Niña gyakorisága hozzávetőleg fele akkora mint az El Niño jelenségé. |
| Látens hő: | A rendszer reverzíbilis izobárikus-izotermikus halmazállapot-változása során a környezetből felvett vagy a környezetnek leadott hő. |
| Látótávolság: | Meteorológiai látástávolságon azt a legnagyobb távolságot értjük, amelyben a megfelelő méretű (legalább 0,5°-os szögátmérőjű) tárgyak még szabad szemmel felismerhetők. |
| Lavina: | A lavina egy, a hegyek lejtőjén a völgybe lecsúszó vagy lezúduló hatalmas jég- illetve hótömeg. Ezen felül a lavina kategóriájába tartozik az egyéb természeti anyagok (iszap, kő, szikla, föld, stb.) hasonló lezúdulása, noha ezen lavinák más és más elnevezéssel ismertek. |
| Lee oldal: | A hegy csapadékárnyékos, szélárnyékos oldala. |
| Lejtőszél: | Hegyek lejtőin lefelé irányuló mozgás, akár szélsőségesen nagy sebességet is elérhet. |
| Légkör: | Egy bolygót vagy egy holdat körülvevő levegőburok |
| Légköri hosszúhullám: | Több ezer kilométer kiterjedésű, hosszú életű nyomási hullámok a közép és felső troposzférában a közepes szélességeken, amelyek általában nyugatról keletre haladnak, de előfordulnak fordított irányba terjedő, ún. retrográd hullámok is. A mérsékelt öv időjárásának alapvető alakítói a ~ -ok, teknőkre (lásd teknő) és gerincekre (lásd gerinc) különíthetők el. Általánosságban a teknő előoldalán ciklonok, a gerinc előoldalán pedig anticiklonok képződnek a felszín közelében. A ~ -ok leginkább az 500 hPa-os magassági térképeken követhetők figyelemmel. Tulajdonképpen a Rossby-hullám is ~ -nak számít. (lásd még Rossby-hullám) |
| Légköri instabilitás (vagy labilitás): | A légköri instabilitásnak mindazon feltételek összességét nevezzük, amelyek befolyásolják a konvekció (lásd konvekció) kialakulási körülményeit, helyét, erősségét, a gátló tényezőket. A ~ ismereténél az a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a légkör vertikális hőmérsékleti illetve nedvességi rétegzettségével. A konvekciót elsősorban a környezet hőmérsékletének a magassággal történő változása (az ún. profil) befolyásolja, másodsorban pedig a nedvesség vertikális eloszlása játszik szerepet. Minél inkább hűl a levegő a magassággal (azaz minél nagyobb a vertikális hőmérsékleti gradiens abszolút értékben), annál kedvezőbbek a feltételek az erős, tartós konvekció kialakulásához. A feláramlást komolyan gátolhatja azonban, ha a hőmérséklet a magassággal növekszik, azaz inverzió áll fenn (lásd inverzió). Előfordulhat továbbá az az eset is, hogy a feláramlás magáról az inverziós rétegről indul, ekkor viszont máris labilis feltételekről beszélhetünk. Fontos tehát ismerni a feláramlás kiindulási helyét, magasságát is, ennek megfelelően beszélhetünk felszín közeli labilitásról, amikor is a felszínről induló konvekcióhoz szükséges kedvező feltételek fennállását vizsgáljuk, illetve magasszintű labilitásról, amikor a konvekció kiindulópontja a valamely magasabb légréteg, és a feltételek is a magasabb szintek termikus (hőmérsékleti illetve nedvesség) tulajdonságaiból állnak elő. Utóbbi esetben emelt konvekcióról beszélünk (lásd még emelt konvekció). A nedvesség ismerete a bekeveredés figyelembevételénél fontos. A konvekció során az emelkedő légelembe szükségszerűen bekeveredik a környezet többnyire telítetlen levegője, ami párolgást és ennek következményeként hűlést idéz elő a légelemben. Az ekkor fellépő negatív felhajtóerő miatt csökken a feláramlás erőssége. Minél nagyobb tehát az egyes légrétegek nedvességtartalma, annál kevésbé gátolja ill. lassítja a bekeveredés a konvekciót. A ~ -ról általában a termodinamika diagramok (lásd termodinamikai diagram) segítségével kaphatunk képet, emellett különféle labilitási indexeket számolhatunk, amik általában a légköri profil illetve az egyedi légrész hőmérsékleti tulajdonságainak összevetéséből állnak elő. A legelterjedtebb labilitási indexek: CAPE (lásd CAPE), LI, Thomson, K-index, SSI stb. |
| Légköri rövidhullám (vagy rövidhullámú teknő): | Egy olyan légköri zavar a közép illetve felső troposzférában, ami hullám formájában terjed az északi féltekén általában nyugatról keletre. A ~ -ra többnyire erőteljes örvényesség (lásd örvényesség) illetve örvényesség advekció (lásd örvényesség advekció, örvényesség), valamint hideg advekció (lásd advekció) jellemző, így nagymértékben hozzájárulhat a légköri instabilitás (lásd légköri instabilitás) növeléséhez, emellett előoldalán feláramlásokat idéz elő. Főként a 700 illetve 500 hPa-os nyomási térképeken elemezhető ki, többnyire a légköri hosszúhullámokra (lásd még légköri hosszúhullám) épül rá. A 700 hPa-on előforduló rövidhullámok a labilitási viszonyok figyelembevételével – tapasztalatok szerint – jól használhatóak zivatarok, zivatarvonalak előrejelzésére. |
| Légnyomás: | A Föld légkörének egy tetszőleges pontján fellépő légnyomás a levegőnek ezen a helyen uralkodó hidrosztatikus nyomása. Ez a nyomás megegyezik az ezen a ponton a földfelszínre, vagy egy azon található testre ható, a légoszlop tömege által keltett tömegerővel. |
| Légszennyezés: | A légszennyezés a környezetszennyezés levegőminőségre vonatkoztatott aspektusa. Légszennyezés esetén a levegő természetes összetétele változik meg, elsősorban a levegőbe jutó füst, korom, por, gázok, aerosolok, gőzök és szaganyagok hatására (ezen anyagokat levegőidegen anyagnak is hívják). Az ipari országokban a helyi levegőszennyezés ugyan csökkenő tendenciát mutat, viszont ezzel egyidőben erősen növekszik az üvegház-gázok (pl. szén-dioxid) globális kibocsátása. |
| Légzuhatagok (Down Burst): | A légzuhatag (downburst), vagy más néven lecsapó(dó) légtest olyan erős leáramlás, mely hirtelen pusztító szélvihart eredményez a talajfelszínen vagy annak közelében. Jellemzője, hogy mindössze pár percig tart, de azalatt akár 240 km/h-s szélsebesség is előfordulhat. Az okozott kár a légzuhatag lokális jellege és romboló ereje miatt a felületes szemlélő számára tornádó nyomainak is tűnhet, bár tüzetesebb elemzés során rendszerint felderíthető a valódi ok, elkülöníthető a kétféle jelenség. Egy downburst mérete szerint két kategóriába sorolható be: microburst-nek akkor nevezzük, ha 4 km-nél kisebb az átmérője, míg macroburst-nek a 4-km-nél nagyobbakat hívjuk. Amennyiben nem ismerjük a pontos kiterjedését, vagy általánosságban beszélünk róla, akkor marad a downburst kifejezés. A légzuhatagokat elkülöníthetjük aszerint is, hogy milyen csapadékviszonyok jellemzik őket. A száraz légzuhatag a kevés vagy semennyi csapadékkal nem járó légzuhatagot jelenti. Ebben az esetben a csapadék még azelőtt elpárolog, mielőtt elérne a talajig. Ellenben nedves légzuhatagról akkor van szó, ha az számottevő csapadékkal érkezik. Mindkét típus jellegzetes légrétegződési viszonyokkal, felismerhető meteorológiai jellemzőkkel rendelkezik. |
| Luv oldal: | Domb, hegy vagy bármely más, a légáramlás útjában álló akadály azon oldala, amely a széllel szemben fekszik. |
| Makroszinoptikus időjárási helyzetek: | Az Európa feletti makroszinoptikus időjárási helyzeteket általánosságban két nagyobb csoportba sorolhatjuk: 1. Zonális makroszinoptikus helyzetek: Ilyenkor alapjában az Atlanti-óceán felett kialakuló cikloncsaládok határozzák meg kontinensünk időjárását, nyugat-kelet irányú áramlást biztosítva. Ezzel óceáni eredetű léghullámok áramlanak Európa belseje felé. 2. Meridionális makroszinoptikus helyzetek: Ezt más néven blocking-helyzetnek is nevezik. Ebben az esetben anticiklonok blokkolják a nyugat-kelet irányú ciklonális áramlást, így a magasnyomású képződmények hatása érvényesül. A blokkoló anticiklon (blocking-anticiklon) helyzetétől függően beszélhetünk északi, keleti és déli típusú meridionális időjárási helyzetről. Az anticiklon északi típus fennálltakor a Brit-szigetek környékén, keleti típus esetén Észak-Európa (Skandináv-félsziget) környékén, déli típus bekövetkeztekor pedig a Kelet-Európai síkság területén található. |
| Magasnyomású képződmények: | Szinoptikus skálájú cirkulációs rendszerek. Az északi féltekén az óra járásával megegyező, a délin az óra járásával ellentétes irányban forognak. |
| Mediterrán ciklon: | A mediterrán ciklonok orografikus eredetűek, a hullámkeltő tényező esetükben az Alpok hegyvonulata, amely az itt átkelő hideg levegő ciklonális perdületét előidézi. A kialakuló ciklonok energiáját és fennmaradását viszont a Földközi-tenger hőutánpótlása adja. Ellentétben a trópusi ciklonokkal, szárazföld fölé érve nem veszítik el energiájukat, sőt energiautánpótlásuknak fontos része a szárazföld hője is, így ezen tekintetben különös átmenetet képeznek a trópusi és mérsékelt övi ciklonok között. Ezen tényező miatt gyakori az őszi előfordulásuk, ilyenkor jelentős hőtöbblettel bír a kontinens, így hazánk csapadékellátottságában fontos szerepet játszanak a késő őszi esőzések ill. kora téli havazások formájában. Más évszakban is előfordulhatnak, a többnapos viharos széllel és jelentős mennyiségű csapadékkal kísért időjárási helyzeteknek is részbeni előidézői lehetnek. Középpontjukban a légnyomás akár 990-995 hPa értékre is csökkenhet. A mérsékelt övi ciklontársaiknál kisebb méretük miatt a légnyomáskülönbség szűk területre terjed ki, ez az oka az időnként általuk előidézett 80km/h feletti szélerősségnek. Előrejelezhetőségük nagyon nehéz, mivel a szárazföld felett is erősödhetnek, így pályájuk nem egyértelmű, nehezen behatárolható. |
| Melegfront: | A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nevével ellentétben a talaj közelében nem hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbe áramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkos kék színűvé válik. |
| Meleg felhő: | Teljes terjedelmében fagypont feletti hőmérsékletű felhő. |
| Meltém: | Erős, száraz szél az Égei-tenger partvidékén- |
| Melléknap: | Ahogy a halo-jelenségekben már olvashattuk, a melléknap a halo része, a 22°-os halokör mellett a másik leggyakrabban előforduló jelenség. Akkor figyelhető meg, ha a Nap alacsonyabban van és fénye a horizonttal párhuzamosan elhelyezkedő felhőelemek jégkristályain megtörik. Szerencsés esetben a Nap mindkét oldalán látható, kb. ugyanolyan távolságban (22°), mint a halokör. Színe a Napkorongtól távolodó sorrendben: piros, sárga, kék és zöld, de ritka esetben (ha az adott jégkristályok sűrűn fordulnak elő a felhőben) akár fehéren is világíthat második Napként. |
| Mennydörgés: | A mennydörgés egy zivatar során keletkező villám csattanó, dörrenő, robajló, morajló hangja. A mennydörgés a levegő hirtelen kitágulásakor keletkezik, amelyet a villám hatására fellépő extrém hőmérséklet növekedés okoz. A levegő a hangsebesség feletti sebességgel tágul ki és áttörve a hanghatárt egy tömörített levegőmolekulákból álló lökéshullámot hoz létre, amely hangsebességgel terjed és hangos dörejként válik hallhatóvá. |
| Meteorológia: | A légkör folyamatainak és jelenségeinek feltárásával, előrejelzésével és szabályozásával foglalkozó tudomány. |
| Meteorológiai állomás: | A meteorológiai állomás egy olyan mérőeszközökből összeállított műszeregyüttes, melyek a meteorológiai jellemzők mérésére és ezzel az időjárás megfigyelésére szolgálnak. |
| Meteorológiai léggömb: | A meteorológiai léggömb meteorológiai mérőeszközök, rádiószondák szállítására alkalmazott eszköz. Mintegy 30 km magasságig képes emelkedni és a kezdetben, a talajon csaknem üresnek ható, héliummal vagy hidrogénnel töltött léggömb ebben a magasságban kb. 12 m átmérőre duzzad. Maga a léggömb az esetek többségében latex-anyagból készül, saját tömege csupán 200 g. Az időjárási szondák a léggömbre kerülnek felfüggesztésre, ügyelve arra, hogy az eszközök és a léggömb között elegendő távolság legyen, az árnyékoló hatást elkerülendő. A 30 km magasságig történő felemelkedés kb. 75-80 percig tart, ezen idő alatt a rádiószondák a mért adatokat a fogadó meteorológiai állomásra sugározzák. A célmagasság elérése után a léggömb csaknem szabadesésben, illetve egy kis ejtőernyővel fékezve, kb. 20 perc alatt száll vissza a földfelszínre. |
| Mezoléptekű konvektív komplexumok (MKK): | Lásd: MKK |
| Mérsékelt szél: | Az átlagos szélsebesség 4 illetve 8 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 14 illetve 29 km/ó közé) esik. Ekkor a vékonyabb gallyak a fákon már mozognak. |
| Mérsékelt övi ciklon: | A mérsékelt-övi ciklonok a hideg és meleg légtömegek határán (azaz a polárfront mentén) történő hullámzás labilizálódásakor, általában a tengerfelszín felett keletkeznek. A több ezer kilométer hosszú hullámzás a meleg levegőnek a hideg felé történő betüremkedésével kezdődik, itt nyomáscsökkenés lép fel. A meleg levegő felsikló jellegű, széles csapadéksáv alakul ki, általában ez a fiatal ciklon előoldala (leginkább keleti). Ugyanakkor a hátoldalon (leginkább nyugati) a hideg levegő előretörése hidegfront jellegű. A ciklonban kialakul a termikus asszimetria (a ciklon hajtóereje), a frontokkal elválasztott hideg és meleg szektor, és a rendszer mozgásba lendül (a vezérlő Rossby-hullám mozgása mutatja az irányt, ami lényegében egybeesik a melegszektor izobárjainak irányával, ami leginkább keleties). A rendszer hullámzása több ezer kilométert fog át, az elsőként keletkező hullám maga mögött további hullámokat, azaz ciklonokat indít el (átlagosan 3-4 egymást követőt), ezt nevezzük cikloncsaládnak. A hideg levegő gyorsasága folytán fokozatosan utoléri a meleg levegőt, így a meleg szektor egyre szűkül, gyengül a termikus asszimetria, ha ez eltűnik, a ciklon okkludálódik, elöregedik. A fent vázolt folyamatok több nap alatt játszódnak le. Amennyiben a ciklonok energia-utánpótlást kapnak, a folyamatok lelassulhatnak, a regenerálódás eltolhatja az elhaló fázist. Az energia-utánpótlás a csapadékképződéssel együtt járó látens (rejtett) hőfelszabadulással ill. a tengerfelszínről kapott direkt hőárammal is törtéhet. A ciklonok mozgási sebessége átlagosan 30km/h, telente gyorsabban, nyaranta lassabban haladnak. |
| Mikroklíma: | A klíma azon meteorológiai jelenségek összességének fogalma, melyek a Föld légkörének egy adott helyre vonatkozó átlagos állapotáért felelősek. Ezen belül a mikroklíma a talajközeli légrétegek kb. 2 m-es magasságig terjedő tartományának, illetve egy pontosan körülhatárolható (pl. egy város házai közötti) kis terület klímájának definíciója. |
| Misztrál: | A Misztrál a dél-francia tengerpart Rhone torkolatvidéki hideg bukószele. Kialakulásának feltétele a tengeren (Genovai-öböl) lévő alacsony nyomású képződmény, a szárazföldön pedig anticiklon. Ilyenkor a ciklon szinte magához szívja a szárazföld felől a tengerpartinál jóval hidegebb hőmérsékletű levegőt, amely a Rhone-völgyében lefelé haladva és ezáltal felerősödve rázúdul a tengerparti térségre. |
| MKK (MCC): | Mezoskálájú konvektív komplexum. Olyan nagy kiterjedésű mkr, amely a műholdképen kerek vagy ovális alakú és általában éjszaka éri el intenzitásának maximumát. Az ~ -ra megállapított definíciót, beleértve a méretekre, időtartamra, excentricitásra (kör alaktól való eltérés) vonatkozó kritériumokat az infravörös tartományban készült műholdképeken, az MKR-ek felhőtetői alapján ellenőrzik. Méret kritériumok: a –32 fok vagy annál hidegebb felhőtetetővel rendelkező terület kiterjedése legalább 100.000 négyzetkilométer (Magyarország területe 93.000 négyzetkilométer) és a –52 fok vagy annál hidegebb felhőtetővel rendelkező terület kiterjedése legalább 50.000 négyzetkilométer. Élettartam: a definiált méret kritériumoknak legalább 6 órán át fenn kell maradni. Excentricitás: kis / nagy tengely aránya legalább 0,7 (1-nél beszélünk körről) Az ~ jellemzően a délutáni, esti órák folyamán néhány egyedi zivatarból áll össze, ekkor a legnagyobb a heves (veszélyes) időjárási eseménynek kialakulásának esélye. Intenzitásuk maximumakor a fő a veszélyfaktor a heves esőzések következtében kialakuló és nagy területen pusztító áradások. |
| MKR (MCS): | Mezoskálájú konvektív rendszerek. Olyan összeszerveződött zivatarok halmaza, amelyek az egyedi zivataroknál nagyobb skálájú folyamatok és általában órákon keresztül fennmaradnak. Az ~ -ek lehetnek kör alakúak, vagy egyenesek és közéjük soroljuk az olyan rendszereket is, mint pl. a trópusi ciklonok, squall line-ok és mkk-k. Az ~ kifejezést olyan összeszerveződött zivatarok elnevezésére is gyakran használják, amelyek nem érik el az mkk-ra (lásd MKK) vonatkozásában megállapított méret, forma, vagy élettartam kritériumokat. Azon rendszert, amely a műholdképen közel kör alakú, de nem éri el az mkk kritériumait cirkuláris mkr-nek nevezzük. A műholdképen vonalas szerkezet mutató rendszert vmkr-nek (vonalba rendeződött mezoléptékű konvektív rendszer) nevezzük. |
| MNSZ: | Meleg nedves szállítószalag. A szállítószalag-elméleten alapuló ciklogenezis egyik fő eleme, mely a ciklonok előoldalán (azok hidegfrontja előtt, esetleg a frontot átmetszve) húzódó, a környezeténél melegebb és nedvesebb légréteget jelöli. Detektálására a 850 hPa-os nyomási szinten vett ekvivalens potenciális hőmérséklet a legalkalmasabb, melynek értékei a front előterében, egy sávban (“szalagban”) több fokkal magasabbak, mint a front hátoldalán. A ~-ok akkor a legerősebbek, ha a nyári időszakban, a meleg tenger felől (pl. Földközi-tenger/Adria, Mexikói-öböl) érkeznek a szárazföld fölé, hiszen ilyenkor a legmagasabb nedvességtartalmuk és a hőmérsékletük. A ~ gyakran elősegíti az emelt konvekciós záporok, zivatarok kialakulását, amennyiben felette kellően hideg levegő helyezkedik el a magasban, és így a megnövekvő hőmérséklet-különbség labilizálja a légréteget. Ugyanakkor a felszínről induló konvekció számára záróréteget jelent a hozzá kapcsolódó melegedés miatt, ezért jelenléte ekkor gátolhatja is a zivatarok létrejöttét. |
| Monszun: | Olyan szélrendszer, amely egy adott helyen valamely meghatározott szélirány évszakos állandósága és a szélirány egyik évszakról a másikra bekövetkező határozott változása jellemzi. Ezek a szélváltozások álltalában a csapadékos és szárazabb periódusok évszakos változásával járnak együtt. A Föld fő monszuntérségei az Indiai-óceán és a Guineai-öböl térsége. |
| Nao-Index: | A rövidítés a North-Atlantic Oscillation szóösszetételből származik, melynek jelentése Észak-atlanti Oszcilláció. A NAO definíció szerint az izlandi ciklontevékenység és az azori anticiklon rendszerközpontjai közötti nyomáskülönbség ingadozását fejezi ki; ez jelenleg az azori Ponta Delgada és az izlandi Reykjavík városok szabványosított nyomás-anomáliáinak különbsége. A NAO egyben az észak-atlanti térség északi szélességekre vonatkoztatott nyugati széljárás-változásának a mértéke is, mely főként télen az európai kontinens klímájának egyik fő meghatározója. Pozitív NAO-index esetén mind az izlandi ciklontevékenység, mind az azori anticiklon igen jól fejlett, ez az esetek döntő többségében erős nyugati széljáráshoz vezet, ami enyhe és nedves légtömegeket szállít Európába, szélsőséges esetekben ez a helyzet heves viharok kialakulásához is vezethet. – Atmoszférikus hatások: Grönlandon a poláris légtömegek hatására igen hideg, de száraz az időjárás. Az izlandi ciklontevékenység hatására a jetstream által sodort észak-atlanti ciklonok Észak-Európa térségét érik el, emiatt Közép-Európában enyhe és csapadékos az időjárás. Az északi ciklontevékenység ellentéteként kontinentális hideg légtömegek áramlanak Oroszország felől a mediterrán térségbe, ennek hatására az időjárás ebben a térségben hidegebb és szárazabb a szokásosnál. Ezen komplex áramlási helyzet okán Észak-Afrika atlanti partvidéke felett erősödő passzát-szelek alakulnak ki. – Óceáni hatások: A grönlandi hideg időjárás miatt a sarki jégképződés a szokottnál erősebb. Az óceán felületi hőmérséklete (SST) hármas togozódást mutat; a hideg téli viharok miatt a Labrador-tenger hőmérséklete jelentősen lecsökken, a Golf-áramlat környékén azonban felmelegedés mutatkozik, amennyiben az áramlat (és annak kifutó áramlása, az Északatlanti-áramlat) nagyobb mennyiségben szállít meleg víztömegeket észak felé. Negatív NAO-index esetén a rendszerközpontok csupán gyengén fejlettek, melynek hatására a nyugati széljárás legyengül. Ebben a helyzetben telente gyakoriak a közép-európai hidegbetörések északkelet felől, miközben a gyenge nyugati széljárás délebbre tolódik, és a mediterrán térségben okoz csapadékos időjárást. – Atmoszférikus hatások: Grönlandon viszonylag enyhe az időjárás, mivel a gyenge ciklontevékenység nem tudja leküzdeni az amerikai kontinensről érkező viszonylag enyhe légtömegeket. Az alacsony nyomáskülönbség okán az atlanti nyugati szelek gyengék, így nem érik el Észak-Európa térségét, hanem a kisebb ellenállás elve alapján délebbi szélességekre sodródva a mediterrán térségben okoznak csapadékos, enyhe időjárást. Észak-Európa egyre inkább a hideg ázsiai anticiklon befolyása alá kerül, így ott hideg, de száraz időjárás a jellemző. – Óceáni hatások: A sarki jégtömegek mennyisége csökken (bár lényegesen lassabban, mint ahogy a NAO-index változik). Az észak-atlanti térség hármas struktúrája megfordul: az enyhe kontinentális légtömeg a Labrador-tenger melegedéséhez vezet, az Egyesült Államok keleti partvidékén hideg az idő, mert a gyenge Golf-áramlat kevesebb meleg vizet mozgat észak felé. Az Egyenlítő környéki passzát-szelek gyengék, így a hőmérséklet csökkenése ott kevésbé jelentős. Erősen negatív (R-, azaz reversal) NAO-index esetén az azori anticiklon és az izlandi ciklon helyet cserélnek, azaz Izland térségében anticiklon alakul ki, míg az Azori-szigeteknél ciklon örvénylik (a szakzsargonban ezt “High-over-Low”-, azaz “anticiklon-a-ciklon-felett”-helyzetnek nevezik). Ebben a helyzetben a hideg ázsiai anticiklon (“Szibériai-anticiklon”) hatására igen hideg légtömegek áramlanak akár Közép-Európa térségébe is. A NAO-index időbeni ingadozása igen jelentős. Statisztikai adatok alapján többféle ciklus is levezethető, így a rövid, 2-5 éves ciklus mellett nagy jelentősége van a periódikus dekadikus ingadozásnak, melynek tartama 12-15 év között mozog, valamint az Atlanti Multidekadikus Oszcilláció-nak (AMO), mely kb. 70 év tartamú. Az említettek mellett a NAO a mélytengeri víztömegekre is hatással van. Az észak-atlanti térségben a NAO így a Labrador-tenger és az Északi-tenger vertikális víztömegcseréjére van jelentős hatással. Tartósan poztív NAO-index esetén (ahogy ezt az elmúlt két dekád mutatja) az északnyugat-atlanti térségben erős mélytengeri vízképződéshez vezetett, ez jól egybeesik a Kanada keleti partjainál a pozitív NAO hatására kialakult hideg téli hőmérsékleti értékekkel. A Labrador-tenger közepes és nagy vízmélységeinek konvektív megújulása nagyban hozzájárult az északatlanti mélyvíztömeg kialakulásához és szállításához, fenntartva ezáltal a Földet átfogó thermohalin cirkulációt is. Az észak-atlanti térség víztömegkonvekciós áramlatainak intenzitása sokkal inkább a NAO-index évtizedes változásától, semmint évszakos ingadozásoktól függ. Példa erre a Labrador-tenger, ahol a 60-as években a víztömegkonvekció lényegesen gyengébb és laposabb volt, mint ma; a folyamat hatására a Labrador tenger mára jóval hidegebb és sóban szegényebb lett, a konvekciós áramlások 2300 m mélységig jelentősen megerősödtek. Ennek ellentéteként – szintén a NAO-index ingadzásának hatására – az Északi-tenger konvekciós tevékenysége egyre inkább elfojtódik, miáltal a mélyvizi rétegek hőmérséklete és sótartalma növekvő tendenciát mutat. A NAO-index változása nem függetleníthető egyéb nagytérségi oszcillációs rendszerektől; az Északi-sarki Oszcilláció (AO – Arctic oscillation) egy térben igen hasonló jelenség, így a kettő szinte kötelezően együtt kezelendő és vizsgálandó. Ugyancsak lényegi összefüggések mutatkoznak a NAO és a PDO (Pacific Decadal Oscillation – Csendes-óceáni Dekadikus Oszcilláció) között; magas téli NAO-indexxel jellemezhető dekádok szembeötlően egybeesnek magas PDO-indexekkel. Ez azt jelent(het)i, hogy egy sok La Nina-jelenséget felvonultató dekád esetén Európában komoly telek lehetőségével kell számolni, az 1945-1970 közötti időszak mindenesetre azt a feltételezést támasztja alá. A mindkét oszcillációt befolyásoló közös kiváltó ok jelenleg még kutatás tárgya. Jelenlegi ismeretek szerint a Déli Oszcilláció (SO – Southern oscillation) nincs befolyással a NAO-index változására. |
| Nedves hőmérséklet: | Az a hőmérséklet, amit a nedves levegő felvenne, ha abba állandó nyomáson vizet párologtatnánk be egészen addig, míg a rendszer telítetté nem válik. Mivel a párolgás a rendszerből von el hőt, ezért a nedves hőmérséklet mindig kisebb vagy egyenlő a tényleges hőmérsékletnél. A nedves hőmérséklet a légköri nedvesség (vagy nedvességhiány egyfajta mérőszáma), minél nagyobb a különbség a hőmérséklet illetve a nedves hőmérséklet között, annál kisebb a levegő nedvességtartalma. Fontos leszögezni, hogy a nedves hőmérséklet nem egyenlő a harmatponttal (lásd harmatpont), mivel a harmatpontot állandó nedvességtartalommal, azaz állandó gőznyomással, szimplán a hőmérséklet csökkentésével érjük el, addig a nedves hőmérsékletre történő lehűtés esetében a nedvesség, ezáltal a gőznyomás folyamatosan növekszik. A gyakorlatban az Assmann-pszichrométekkel mérték, illetve még mérik a ~ -et, amelynek segítségével a gőznyomás (lásd gőznyomás), ill. a relatív nedvesség (lásd relatív nedvesség) számolható. A pszichrométerek két hőmérőből állnak, amelyek közül az egyik a léghőmérsékletet méri, míg a másik hőmérő higanytartályát vízzel nedvesített muszlin borítja, amely folyamatosan nedvesítve van, illetve mesterségesen szellőztetve. A két hőmérő hőmérsékletének az összehasonlítása akkor történik, amikor a nedvesített hőmérő higanyszála megáll, jelezvén, hogy a rendszer telítetté vált. A két mért hőmérséklet különbségéből következtethetünk a környezet nedvesség viszonyaira. Hiszen pl. minél szárazabb a környezet, annál több vizet kell elpárologtatni, hogy a rendszer, a nedvesített hőmérő közvetlen környezete telítetté váljon. A több víz elpárolgása nagyobb hűlést fog okozni, ami a két hőmérséklet közti különbséget növeli. |
| Nedvesség konvergencia: | Egy adott területen a nedves levegő konvergálásának mértéke, figyelembe véve a szélmező konvergenciáját és a nedvesség advekciót. A tartós nedvesség konvergencia területe kedvez a zivatarok kialakulásának, ha egyéb jellemzők (mint pl. az instabilitás) rendelkezésre állnak. |
| Nem konvektív csapadék: | A nem konvektív csapadék – mint pl. az eső, havazás, havas eső, ónos eső – réteges felhőzetből hullik, általában Nimbostratusból, azaz esőrétegfelhőböl, vagy például Altostratusból (ebből inkább csak csepergés fordulhat elő). Jellemzője, hogy intenzitása mérsékelt ütemben, vagy egyáltalán nem változik. A folyékony csapadékelemek mérete 2 mm alatti, szemben a folyékony konvektív csapadékformákkal, ahol több centiméter átmérőjű cseppek is hullhatnak csak és kizárólag konvektív felhőzetből (Cu congestus, Cb3, Cb9). A konvektív csapadékformák (lásd konvektív csapadék) – mint pl. a záporok – megszakításokkal, erősségbeli változásokkal, éles térbeli elhatárolásokkal, gyakran különálló felhőkből hullnak. A konvektív csapadékok a nem konvektív csapadékokhoz képest általában rövidebb ideig tartanak. Összefoglalva: a konvektív és nem konvektív csapadékformák különféle felhőzetből (konvektív felhőzetből, ill. réteges felhőzetből) hullnak, különféle cseppméretűek és hullásuk intenzitásbeli jellemzői is különböznek. (lásd még: konvektív csapadék) |
| Nyomásgrádiens: | A nyomásnak a távolságegységére eső megváltozása. |
| Nyugati szelek öve: | Mindkét féltekén a mérsékelt övben elhelyezkedő zóna, amelyben főként a felső troposzférában a levegő nyugat – kelet irányú mozgása van túlsúlyban. |
| Okklúziós front: | Az okklúziós front két front összezáródásával jön létre, amikor a hidegfront utoléri a melegfrontot. A frontok cikloncentrumhoz közelebbi felén alakul ki és legtöbbször jelentős csapadékot okoz. Mögötte általában hidegfrontszerű hidegbeáramlás kezdődik. |
| Ónos eső és ónos szitálás: | Túlhűlt vízcseppekből álló csapadék, amely a talajra, tereptárgyakra (repülő testre) érkezve azonnal megfagy, jégbevonatot képez. Ónos szitálásról (lásd szitálás) beszélünk, ha a túlhűlt cseppek átmérője 0,5 mm alatti. |
| Orkán: | A legerősebb szélfokozat. Az átlagos szélsebesség a 33 m/s-ot (kerekítve a 119 km/ó-t) is meghaladja. Az erős épületekben is komoly károk keletkezhetnek, gyengébb épületek összedőlhetnek, a fák (erősebbek is) tömegesen dőlnek ki, emberélet is veszélyben. |
| Orografikus emelés: | A konvekció azon fajtája, amely esetén a feláramlást az áramlás útjában álló domborzat váltja ki. Ilyenkor a domborzati tényező (hegyvonulat) áramlás felőli oldalán az ~ hatására képződő felhőzetből csapadék is képződhet, a hegyvonulat másik oldalán pedig a leáramlás felhőoszlató, ez a főn jelensége. Amennyiben ez jellemző módon áll fenn, az esőárnyék jelenségének is a magyarázata. Utóbbi esetén egy domborzati tényező (hegyvonulat) leáramlásnak kitett oldalán sokkal szerényebb a csapadék mennyisége, mint az áramlás felőli oldalon. |
| Orografikus csapadék: | Nedves levegőnek orografikus akadályon (hegyvonulaton) bekövetkező emelődése nyomán kialakuló csapadék. |
| Örvényesség: | A levegő rotációjának (lásd rotáció) mérőszáma a horizontális síkban, azaz a rotáció mértéke a vertikális tengely körül (angol elnevezése: vorticity). Pozitív (ciklonális) örvényességnek az óramutató járásával ellenkező értelmű örvényességet, negatív (anticiklonális) örvényességnek az óramutató járásával megegyező értelmű örvényességet nevezzük (fontos leszögezni, hogy az ~ nem feltétlenül jelent forgó mozgást, az örvénylő mozgás nélküli horizontális szélnyírás (lásd szélnyírás) is örvényességet generál). Szigorúan véve az örvényesség a rotáció vektor vertikális komponense, azaz a horizontális szélváltozásból eredő rotációt nevezzük örvényességnek, de gyakran a horizontális tengelyű rotációt is örvényességnek hívják. |
| Örvényesség advekció: | Az örvényesség (lásd még örvényesség illetve rotáció) leegyszerűsítve egy vertikális (függőleges) tengely körüli forgómozgás. Tágabb értelemben a légkörben minden olyan helyen örvényesség ébred, ahol a szél nagysága és iránya horizontálisan (egy síkban) változik. Az elméleti meteorológiában jól ismert összefüggés, hogy az örvényesség megváltozása egy adott helyen vertikális mozgásokat generál. Ezt az összefüggést fejezi ki kompakt formában az örvényesség-advekció elmélete. Gyakorlati alkalmazása: A 700 hPa szélmezeje által meghatározott örvényességet az 500/1000 relatív topográfia vonalakkal (az 500 hPa-os és az 1000 hPa-os főizobárszintek magasságkülönbsége, ez általában 5500 gpm körüli érték) advektálhatjuk (lásd advekció), azaz szemléletesen az örvényességi mező ezen vonalak mentén szállítódik a légkörben. Ennek irányát a Buys-Ballot széltörvény (lásd még Buys-Ballot széltörvény) jelöli ki, azaz a mozgást jellemző vektor párhuzamos az 500/1000 izovonalaival, és olyan irányú, hogy a vektortól balra esnek az alacsonyabb izovonal értékek. Miután tudjuk, hogy merre szállítódik az örvényesség, már csak azt kell megállapítanunk, hogy az örvényesség milyen előjelű. Ha egy adott terület fölé pozitív előjelű (cikonális) örvényesség szállítódik 700 hPa-on, akkor ott feláramlás lesz a jellemző, ha negatív előjelű (anticiklonális) örvényesség, akkor ott alapvetően leáramlás lesz a domináns. Fontos hangsúlyozni, hogy a relatív megváltozáson van a hangsúly, azaz ha pl. egy terület fölül pozitív örvényességű légtömeg távozik, az hasonló értelmű, mintha oda negatív örvényességű légtömeg szállítódna, így azon a területen szintén a leszálló légmozgásoknak kedveznek a viszonyok. Ugyanez érvényes egy olyan területre, amely fölül anticiklonális örvényesség szállítódik el, csak ellenkező előjellel. A szállítódó örvényesség nagysága arányos a feláramlással, tehát egy markánsabb örvényesség mező erőteljesebb emelő hatást képes kifejteni (ugyanez igaz az anticiklonális örvényességre is, ellenkező előjellel). |
| Ózon: | Az ózon egy háromatomos, instabil oxigénmolekula. Erősen oxidáló hatása miatt az ember számára 0,2 mg/m3 koncentráció felett mérgező. Ózon a légkörben három módon jön létre: 1. Energiában gazdag napsugárzás hatására a sztratoszférában az oxigénmolekulák két külön atomra bomlanak, melyek aztán egy oxigénmolekulával egyesülve ózonná alakulnak. Ez esetben a troposzférikus (más néven nehéz) ózon feldúsulása figyelhető meg. 2. Földközeli ózon nitrogéndioxid és oxigénmolekulák egyesüléséből jön létre UV-sugárzás hatására. 3. Zivatar esetén a felhő-föld villámok elektromos kisülése hoz létre ózont. A sztratoszférában előforduló ózon jótékony hatású, ugyanis az ibolyántúli sugarakat abszorbálva megakadályozza, hogy káros UV-sugárzás jusson a földfelszínre. Földközeli ózon ezzel ellentétben környezeti méregnek minősül, jelenlétekor a légutak irritációja, erősödő korrózió és pl. a fák korai pusztulása figyelhető meg. |
| Ózonlyuk: | Ózonlyuknak az ózonréteg földrajzilag behatárolt területen való csökkenését nevezzük. A jelenség a ´70-es évek végén a déli sarkvidéken, majd a ´90-es évek elejétől az északi sarkvidéken is jelentkezik. Az ózonréteg csökkenését gáz-halmazállapotú halogének okozzák. Ezek kis részben természetes előfordulásúak, nagyobb részben azonban az ember által használt fluor-klór-szénhidrogének. Az ózonréteg csökkenése miatt nagyobb mennyiségben éri el az UV-sugárzás a földfelszínt. Ez az ember esetében bőrkárosodást, akár bőrrákot is okozhat, sőt egy teljesen hiányzó ózonréteg pár órán belül vaksághoz vezet, de a növénytermesztésben is problémák léphetnek fel, erős UV-sugárzás esetén terméscsökkenés következhet be. |
| Palmer-féle aszály index: | A felszíni hőmérséklet és a csapadék havi átlagából meghatározott mérőszám egy adott terület aszállyal szembeni sebezhetőségét jelzi. |
| Párásság: | Az 1-5 km közötti látástávolságot nevezzük párásságnak. A levegő víztartalma korlátozott, ezért ha a nedvességtartalom túllépi ezt a határt, akkor megkezdődik a kondenzáció, azaz a vízcseppek kiválása. A látástávolságot tehát elsősorban ezek a levegőben lebegő vízcseppek rontják, nyilván a kondenzáció erősségével arányosan. Párásság esetén tehát az adott légtömeg már a telítettség környékén van. |
| Páratartalom: | A páratartalom a levegőben található vízgőz mennyiségét jelenti. A levegőnek hőmérséklete jelöli ki a maximálisan befogadható vízgőzmennyiséget, hőmérsékletének növekedésével nő ez a mennyiség. Az abszolút páratartalom megadja azt a páramennyiséget (g/m3-ben), amennyit a levegő az adott hőmérsékleten tárolni tud. Az adott hőmérséklethez tartozó maximális nedvességtartalom kijelöli a telítési állapotot. A meteorológiában használt relatív páratartalom százalékban ehhez a telítési állapothoz viszonyít, azaz megmutatja, hogy a telítettséghez képest az adott hőmérsékleten mennyi nedvesség van a levegőben. |
| Parti szél: | A nagy kiterjedésű vízfelszín (tengerek, nagyobb tavak estében) és a szárazföld feletti levegő különböző mértékű felmelegedése révén létrejövő zárt cirkuláció része a parti szél. Főleg nyáron és derült időben alakul ki ez a szabályos napi menettel rendelkező szél. Nappal a szárazföld felett elhelyezkedő levegő jobban fölmelegszik, mint a tenger feletti, így felemelkedik és cirkulálva a nyílt vízfelszín irányába áramlik (nyomáskülönbségük folytán levegő áramlik a melegebb helyről a hidegebb hely irányába). A felemelkedő levegő helyét a nyílt vízfelszín felől a szárazföld irányába áramló hűvösebb levegő foglalja el. Éjszaka fordított a helyzet, a nyílt vízfelszín feletti levegő a melegebb, ezért az felfelé áramlik és a magasban (500-2000m) a szárazföld felé halad, a feláramló levegő helyét pedig a szárazföld felől a nyílt vízfelszín irányába áramló hűvösebb levegő foglalja el. Így napközben a tenger felől, éjszaka a szárazföld felől fúj szél, napközben az erősebb hőmérséklet-különbség miatt ez a szél erősebb. Hazánkban nyáron a tartós, derült időjárási helyzetekben a Balaton déli partján is kimutatható. Ilyenkor a part mentén nappal az északnyugati, éjjel a délkeleti szelek gyakorisága nagyobb. |
| Passzátszél: | A földi légkörzés trópusi övezetének szélrendszere. Az Egyenlítőnél a levegő magasra emelkedve elindul a sarkok felé, és a 30°-os szélességek környékén a felszínre visszasüllyedve a térítőknél újból az Egyenlítő felé halad. A térítőktől az Egyenlítő felé haladó felszínközeli légáram, amelyet a Coriolis erő eltérít, az északi féltekén északkeleti, a délin délkeleti irányt kap, ezért északkeleti ill. délkeleti passzát szélnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy a passzátszél mindkét féltekén keletről nyugat felé fúj, az Egyenlítő irányába. Néha a passzát szeleket egyszerűen keleties szeleknek hívják, függetlenül attól, hogy melyik féltekén találhatók. |
| Passzátinverzió: | Hőmérsékleti inverzió a passzátszelek tartományban, amelyet Hadley-cella mentén a magasabb szintekről leszüremkedő levegő alakít ki. |
| Poláris örvény (Polar vortex): | A troposzféra felső részén és a sztratoszférában helyet foglaló, a sarkpontok felett létrejövő alacsony nyomású terület. A Föld (sőt, néhány más, légkörrel rendelkező bolygó) mindkét sarki régiójában megtalálható állandó légköri jelenség. A Föld forgásának következményeként ez nem más, mint egy, a sarkpont körül áramló nagy sebességű szélörvény ( ciklon ). A sztratoszférában ez a sarkokhoz közelebb található futóáramlásként, a troposzférában a jet stream -ként alacsonyabb szélességeken is jól azonosítható. A poláris örvény által körbezárt terület alatt a felszín közelében hideg, sűrű poláris légtömeg található. Ideális esetben eme örvények a szélességi körökkel párhuzamosan futó áramlások lennének, azonban a folyamatos külső hatások (évszakos változások, tengeri áramlások, szárazföldek elhelyezkedése, konvekció, sztratoszférikus melegedés stb) következtében ezen szabályos áramlások felbomlanak és horizontális hullámok keletkeznek benne ( Rossby-hullámok ). Minél erősebb a poláris örvény, annál nehezebben mozdítható ki ezen egyensúlyi helyzetéből és ilyenkor a mérsékelt övben a futóáramlásokkal párhuzamos zonális áramlás a jellemző, amely a Kárpát-medence esetében az óceáni hatás megnövekedését jelenti. Ha azonban az örvény gyengébb, azaz kisebb sebességű az áramlása, akkor behullámzik és az alacsonyabb szélességekre is eljut. A szinte kerítésként működő örvény mentén így a hidegebb légtömegek délebbre jutnak és vica versa; a hullám másik oldalán melegebb levegő tud benyomulni a sarki régiókba. Ezt a felszínközeli időjárásban általában a meridionális (észak-déli) áramlás gyakori változásaiként érzékelhetjük, de ez ad lehetőséget a blocking kialakulására is. |
| Porördög: | Olyan függőleges forgástengelyű légörvény, amelynek nincs kapcsolata konvektív felhőzettel. Kis területre korlátozódik , átmérője jellemzően néhány méterről, néhány 10 méterig terjed, és többnyire magassági kiterjedése is mérsékelt. A földfelszínről felkapott törmelék vagy vízcseppek teszik láthatóvá. Létrejöttük a földközeli légkör túlhevülésével magyarázható. Ha kisebb a hőmérséklet különbség a felszín és a felette lévő légréteg között, porördög mérete is kisebb. Élettartama néhány másodperc és fél óra között váltakozik, kialakulhat stacionárius portölcsérként, de haladhat 100lm/órát megközelítő sebességgel is. A örvénylés irányát nem a Coriolis-erő határozza meg, hanem a szélirány és az orográfia. |
| Portölcsér: | A portölcsér egy kis területre korlátozódó légörvény függőleges forgástengellyel és többnyire mérsékelt magassági kiterjedéssel. A tornádókkal ellentétben nincsen semmiféle kapcsolatuk konvekciós felhőzettel. Létrejöttük a földközeli légkör túlhevülésével magyarázható. Ebben a száraz-labilis rétegződésben termik-buborékok emelkednek fel a földfelszínről, melyek a gyors emelkedés során a levegő meglévő gyenge rotációját az örvény megnyújtásával erősítik. A forgási lendület megmaradása miatt a szélsebesség gyorsan növekszik (piruett-hatás) és extrém esetekben orkánerősséget is elérheti, a ténylegesen mért szélsebességek 50 és 200 km/óra között vannak. A portölcsér kiterjedése 0,5 m-től 200 m-ig és több száz méter magasságig bármilyen lehet. Élettartamuk néhány másodperc és fél óra között váltakozik, kialakulhatnak stacionárius portölcsérként, de haladhatnak 100 km/órát megközelítő sebességgel is. Az örvénylés irányát nem a Coriolis-erő határozza meg, hanem a szélirány és az orográfia. |
| Porvihar: | Por- és homokviharok elsősorban kopár, gyér vegetációjú vagy sivatagos területeken alakulnak ki. A viharok a porrészecskék szemcsenagyságától függően kb. 40 km/órás szélsebesség felett jönnek létre, ez alatt a szél ereje nem elegendő a részecskék felemeléséhez és mozgásban tartásához. A forró és száraz szél erősödésével gyorsan és nagy mennyiségben emelkednek újabb és újabb por- és homoktömegek a magasba, egy-egy nagyobb viharban kb. 100 millió tonna por és homok is megmozdulhat, éves szinten ez a mennyiség 2-3 milliárd tonnára tehető. |
| Potencionális hőmérséklet: | Egy adott nyomású és hőmérsékletű levegőelem potenciális hőmérséklete az a hőmérséklet, amit akkor venne fel, ha nyomását 1000 hPa-ra változtatnánk hőcsere nélkül (azaz pusztán tágulás és összehúzódás révén). Általában mindig 1000 hPa alatti (többnyire magasabb légrétegek) potenciális hőmérsékletét szoktuk vizsgálni, így a ~ többnyire magasabb az aktuális hőmérsékletnél. A ~ főként a levegő vertikális elmozdulása során bekövetkező hűlési profil jellemzésére használható, egészen a felhőképződésig, mivel az emelkedés (süllyedés) során – jó közelítéssel – a légelem nem cserél hőt a környezetével, így a benne lejátszódó hőmérséklet csökkenést (vagy növekedést) egyedül a légelem tágulása, azaz a nyomáscsökkenés (vagy összehúzódás, azaz nyomásnövekedés) idézheti elő. Magyarán az így elmozduló részecskét mindvégig állandó potenciális hőmérséklet jellemzi. Ezeket a folyamatokat nevezzük adiabatikus (vagy izentróp) folyamatoknak. |
| Praecipitatio (csapadék): | A kísérőfelhők csoportjába tartozik. Talajt elérő csapadéksáv esetén beszélünk ~ -ról. ~ -ot jelez, ha valamely irányba tekintve számottevő látástávolság csökkenést tapasztalunk, és a felhőalap beleolvad egy tagolatlan szürkeségbe, mely a felhőtől a talajfelszínig tekintve azonos, vagy közel azonos tónusú. |
| Relatív nedvesség: | A levegő tényleges nedvességtartalma és az azonos hőmérsékleten a telítéshez szükséges nedvesség mennyiségének százalékos aránya. |
| Rossby-hullámok: | A Rossby-hullámok – melyeket bolygó-hullámoknak is neveznek – a légkör, illetve az óceánok nagyléptékű hullámmozgásai. A hullámok ellenható, visszaállító ereje a Coriolis-erő. Az óceáni Rossby-hullámokat szelek, légnyomásingadozások, illetve az óceáni medencék keleti peremén visszaverődő Kelvin-hullámok hozzák létre. Hosszú Rossby-hullámok az óceáni medencék nyugati peremén rövid Rossby-hullámként verődnek vissza. Az óceáni Rossby-hullámok fontos szerepet játszanak az óceán-klíma jellemzőinek terjedésében, így pl. az ENSO (El Niño Southern Oscillation – El Niño Déli Oszcilláció) esetében. Az atmoszférikus Rossby-hullámok a sarkvidék hideg légtömege és a Ferrel-cella szubtrópusi meleg levegője közötti légtömeghatáron kialakuló, meanderformában lefutó poláris front-jetstreamként figyelhetők meg, jellemzően az északi féltekén, de kissé mérsékeltebben a déli féltekén is. Jetstreamek a különböző hőmérsékletekkel bíró légtömegek, illetve ciklonális és anticiklonális területek közötti globális kiegyenlítő mozgások eredményeként jönnek létre. A rendszertelen termikus folyamatok miatt a légtömeghatárok nem egyenesek, hanem a már említett meanderformájúak. Az így kialakuló hullámzó, meanderező légtömeghatárokat nevezzük atmoszférikus Rossby-hullámoknak. A jetstream az alsó légrétegeket is mozgásra készteti, mely során a Rossby-hullámok örvénylésétől függően a pólusok felé folyamatosan dinamikus ciklonális területek (ciklonok), az Egyenlítő felé pedig anticiklonális területek alakulnak ki. Az így kialakuló ciklonális területek (pl. izlandi ciklon) jelentős befolyással vannak Közép-Európa időjárására, miután frontrendszereik gyökeres időjárásváltozásokat okoznak. Mivel a Rossby-hullámok örvénylését többnyire kontinentális akadályok okozzák és ezek az akadályok az északi féltekén gyakoribbak és jelentősebbek, mint a délin, így a hullámok hatása is az északi féltekén erősebb. |
| Rotáció: | A rotáció egy háromdimenziós vektormennyiség, azaz három, egymástól független rotációs komponensből (ún. rotációs tengelyből) áll össze. A rotáció komponenseinek meghatározása során adott egy háromdimenziós derékszögű koordinátarendszer, amelynek tengelyei x, y (horizontális tengelyek) illetve z (vertikális tengely). Két-két tengely törvényszerűen kijelöl egy síkot (xy horizontális sík, xz illetve yz vertikális síkok). A rotáció egy adott komponense nem más, mint az egységnyi távolságra eső szélfordulás az adott síkban. A ~ általában a forgómozgás erősségének mérőszáma, de nem forgó mozgás esetén is fennállhat rotáció (pl. a magassággal növekvő szélsebesség, de nem változó szélirány esetén szintén rotáció áll fenn, méghozzá horizontális tengelyű), magyarán a ~ a szélnyírásból (lásd szélnyírás) táplálkozik. A ~ vertikális komponensét, azaz a horizontális szélfordulásból eredő rotációt örvényességnek nevezzük (lásd örvényesség). |
| Sarki fény: | A sarki fény (Aurora borealis = északi fény, ill. Aurora australis = déli fény) egy olyan fényjelenség (egy ún. elektrometeor), amely a napszél elektromosan töltött részecskéinek a Föld légkörével történő ütközése során, a Föld mágneses pólusainak környezetében alakul ki. |
| Sarkvidéki levegő: | A sarkvidéki levegő az Északi-sark vidékén kialakuló igen hideg légtömeg, mely Közép-Európában északi áramlással hidegbetöréseket okoz. |
| Savas eső: | Savas esőnek azt a csapadékot nevezzük, melynek pH-értéke alacsonyabb, mint a tiszta vízben a légkör széndioxid-tartalma által beállított pH-érték. |
| Sekély ciklon: | Olyan légörvényeket nevezzük sekély ciklonoknak, amelyek általában csupán egy zárt izobárral rendelkeznek, azaz a középpontjukban a nyomás legalább 1010hPa, tehát nem sokkal vannak alatta az 1014hPa-os ciklon-kritériumnak. A Kárpát-medencében időnként előforduló bárikus mocsárhelyzetben gyakran jönnek létre, azaz ilyenkor nagy területen nem vagy csak alig változik a légnyomás. |
| Sirokkó: | A sirokkó az észak-afrikai partok meleg bukószele. Kialakulásáért a Földközi-tengeren képződő ciklonok a felelősek, ilyenkor a légörvény magához szippantja az afrikai partok irányából a levegőt és sok port és homokot hozva magával Dél-Európa irányába a Szahara “forró lélegzete”. Kellemetlen, déli szél, Észak-Afrikában és a Pireneusi-félszigeten száraz és tikkasztó, a Földközi-tengert keresztezve az Apennini-fészigeten és a Balkánon nedves és fullasztó. |
| Specifikus nedvesség: | A nedves (azaz vízgőzt tartalmazó) levegő specifikus nedvessége a nedves levegőben foglalt vízgőz, illetve a nedves levegő tömegének aránya. Mértékegysége kg vízgőz/kg nedves levegő. A telítési ~ annak a nedves levegőnek a specifikus nedvessége, ami a lehető legtöbb befogadható vízgőzt tartalmazza (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna). A specifikus nedvesség nem tévesztendő össze a keverési aránnyal (lásd keverési arány), mivel az utóbbi a vízgőz illetve a vele elkeveredő egységnyi tömegű száraz levegő arányát vizsgálja, míg a ~ a vízgőz, illetve a vízgőz plusz a vele elkeveredő száraz levegő együtteséből álló nedves levegő tömegaránya. Ennek következtében a ~ mindig kisebb mint a keverési arány, bár ez a különbség olyan csekély mértékű, hogy sok esetben el is hanyagolható. |
| Szabad légkör (vagy szabad troposzféra): | A légkör azon felső szelete (általában a troposzférán belül, (lásd még troposzféra), ahol a felszíni súrlódás szélmódosító hatása, valamint a felszín felmelegedéséből illetve lehűléséből eredő napi hőmérsékleti menet már elhanyagolható, nem kimutatható. Általában 1500-2000 m felett beszélünk szabad légkörről. |
| Szavanna: | Szárazságtűrő növényzettel borított terület a trópusi és szubtrópusi övezetben. Éghajlatát egy hosszú száraz évszak (rendszerint száraz tél) és egy bő csapadékú esős évszak, továbbá állandó meleg idő jellemzi. Egyes esetekben mindkét évszak évente kétszer fordul elő a trópusi összeáramlási zóna (ITCZ) kétszeri áthaladása miatt. |
| Száhel-övezet: | A Szaharától délre található trópusi félsivatagi terület. |
| Szenzibilis hő: | Egy légtömegben hő formájában tárolt energia, amely a latens hővel ellentétben nem okoz halmazállapot-változást. |
| Szél iránya: | A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos. |
| Szél sebessége: | A szél sebességén értelemszerűen a levegő mozgásának sebességét értjük. A meteorológiában általában a m/s-ban, illetve egyes területeken csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg. Lásd még: gyenge szél, mérsékelt szél, élénk szél, erős szél, viharos szél, erősen viharos szél, orkán |
| Szélnyírás: | A szélnyírás a szélsebesség vektor térbeli megváltozását jelenti. A gyakorlatban legjobban úgy szemléltethető, hogy két, általában különböző magasságú pont szélsebesség-vektorának különbségét képezzük. Miután a szélsebesség vektor mennyiség, ezért az irányszöge és az abszolút nagysága is számít. A szélnyírás kimutatására, mérésére toronyméréseket, meteorológiai léggömböket, valamint úgynevezett windprofilert alkalmaznak. |
| Szibériai magasnyomás: | Szibéria fölött, az összegyülemlett igen hideg légtömegek hatására télen keletkező magasnyomású képződmény, melynek helyén nyáron alacsonynyomású képződmény alakul ki. |
| Szinoptikus előrejelzés: | A világ minden táján egy időben zajló felszíni méréseket és megfigyeléseket ábrázoló szinoptikus térképek analízisen alapuló analízisén alapuló időjárás-előrejelzés. |
| Szinoptikus térkép (időjárási térkép): | Földrajzi térkép, amelyben a meteorológiai viszonyokat tüntetik fel számok vagy szimbólumok segítségével. |
| Szinoptikus kód v. Szinop kód (SYNOP): | Földfelszíni szinoptikus meteorológiai (szárazföldi, vagy tengeri, személyzettel, vagy automatával ellátott) állomásokon főterminus (00 UTC, 06 UTC, 12 UTC, 18 UTC) mellékterminus (03 UTC, 09 UTC, 15 UTC, 21 UTC) és óraközi terminus (fő- és mellékterminuson kívüli időpontok) idején végzett megfigyelések adatainak jelentésére, nemzetközi cseréjére szolgáló meteorológiai kód. A jelentések mind a mért, mind a vizuálisan megfigyelt adatokat tartalmazzák, általában öt számjegyű csoportokba rendezve. A földfelszíni megfigyeléseken belül beszélhetünk még pl. SHIP kódról, amely a tengerjáró hajók meteorológiai jelentéseinek kódolt információit tartalmazza, vagy repülésmeteorológiai táviratokról, mint pl. a METAR, SPECI, vagy a TAF táviratok. METAR: Fél, egy óránként frissülő távirat, amely a reptér aktuális időjárásáról számol be, amelyhez időnként a reptérre várható trendjellegű előrejelzés is kapcsolódhat. SPECI: Rendkívüli időjárás-jelentés. TAF: Reptérre szóló előrejelzés. |
| Szitálás: | 0,5 mm-nél kisebb átmérőjű vízcseppek lassú, többnyire egyenletes hullása, amelyeket a gyenge szél is eltéríthet a függőleges iránytól. Rétegfelhőből (stratus) (lásd felhő), vagy ködből hullhat. Hegyvidéken vagy tengerparton 1 mm/ó intenzitást is elérhet. |
| Szivárvány: | Koncentrikus ívek sorozata, színskálája az ibolyától a vörösig terjed. Akkor látható, ha a Nap sugarai a légkörben lebegő vízcseppeket a megfigyelő szempontjából megfelelő szögben érik. A vízcseppek távolsága a megfigyelőtől lehet néhány méter, vagy néhány kilométer. Ha a megfigyelő a Napnak háttal helyezkedik el, akkor fejének képzeletbeli árnyékához képest 40-42 fokos szögben látja a legerősebb ívet (főszivárvány), amelynek külső szélén a vörös szín látható. Ezenkívül gyakori egy 50 fokos szögben észlelhető jóval gyengébb fényű második ív (mellékszivárvány), fordított sorrendű színekkel. Az ívek színeződése – diffrakciós hatások miatt – a vízcseppek méretétől függ: az 1mm-nél nagyobb átmérőjű cseppek okozzák a legélénkebb színű íveket. Nagyon apró vízcseppek esetén a színek egybemosódnak. |
| Szmog: | Szmogról akkor beszélünk, ha egy sűrűn lakott település felett, bizonyos speciális időjárási körülmények között erősen megnövekszik a levegő károsanyag-koncentrációja. Szmog általában csak szélcsendes vagy gyengén szeles időjárási helyzetben alakul ki, kedvezőtlen topográfiai körülmények (völgy- vagy medencefekvés) jelentősen elősegítik létrejöttét. Maga a szó az angol smoke=füst és fog=köd szavakból kialakított szókeresztezés, szó szerinti jelentése tehát “füstköd”. |
| Sztratopauza: | A légkör két rétegét, a sztratoszférát és a mezoszférát elválasztó szint, amely körülbelül 50 kilométeres magasságban helyezkedik el a földfelszín felett. |
| Sztratoszfera: | A troposzféra és a mezoszféra között elhelyezkedő légköri réteg. Ezen belül található az ózonréteg, amelynek sugárzáselnyelése miatt ebben a rétegben a hőmérséklet növekszik a magassággal. |
| Sztyepp: | Mérsékelt övi füves puszta. |
| Szubtrópusi magasnyomás: | Magasnyomású cellák sorozata mindkét féltekén a 30. földrajzi szélességi kör mentén alakul ki, a Hadley-cella leszálló ágához kapcsolódva. |
| Szubtrópusok: | Mindkét féltekén körülbelül a 20. és 30. földrajzi szélességek között elhelyezkedő területek. |
| Szupercellás zivatar: | Olyan nagy kiterjedésű, viszonylag hosszú életű zivatar, melynek magja mezociklont tartalmaz. A mezociklonban, így tehát a felhőben is, igen nagy örvényesség uralkodik és erősek a vertikális áramlások is. A szupercellás zivatar bármelyik heves időjárási eseményt képes produkálni: környezetében a felhőszakadástól a tornádóig akár együttesen is előfordulhat bármelyik említett esemény. A szupercelláknak három fajtáját ismerjük, melyeket a szupercella kinézete, felépítése valamint csapadékhozama alapján különböztetjük meg. A HP (High Precipitation) szupercella nagy területű és kiadós csapadékért felelős, míg az LP (Low Precipitation) szupercella kisebb méretű és kis területen produkál csapadékot, sőt LP szupercella esetén már az is előfordult, hogy kizárólag jég esett. A harmadik fajta a klasszikus szupercella, amikor csak a hátoldali leáramlásban van csapadék, viszont az akár kiadós is lehet, vele komoly jégeső is párosulhat. A szupercelláknak több vizuális ismertető jegye is van. A szupercella élete során akár 250-300 km-t is megtehet, akár regenerálódva, akár egy cellaként. Ha a szupercella gyakran regenerálódik, ciklikus szupercellává válik. Több szupercellás zivatar jól szerveződve mezoléptékű rendszert képes létrehozni. Egy szupercellában hatalmas energia tud felhalmozódni, valamint kirívó elektromos tevékenységgel rendelkezhet. Az ilyen viharokban a leáramlás a csapadék közelében olyan heves, hogy az átkeveredésből kerekedő szél akár a 120 km/h-t is elérheti (esetleges tornádótól függetlenül), mely fákat csavarhat ki és tetőket rongálhat meg. A szupercellás zivatart jól észrevehető forgást végző felhőbázisáról lehet a legkönnyebben felismerni. |
| Talajmenti fagy: | Talajmenti fagynak nevezzük azt jelenséget, amikor a talaj közelében – ez néhány cm-t jelent -, illetve a talaj felszínén 0 °C alá süllyed a hőmérséklet. Ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy a levegő hőmérséklete – amelyet szabvány szerint 2 m-es magasságban mérnek – is 0 °C alatti. Főleg mezőgazdasági szempontból lényeges. Tavasszal és ősszel érdemel külön figyelmet az utolsó ill. az első fagyok idejében. |
| Tájfun: | A trópusi ciklonok helyi elnevezése a Kínai-tenger és a csendes-óceán északnyugati térségében. |
| Teknő: | Egy alacsony nyomású, elnyújtott formájú terület, amely többnyire nem tartalmaz zárt izobárokat (angol elnevezése: trough). A teknők formája az északi félteke mérsékelt szélességein, a felső troposzférában általában egy dél felé kiterjedt alacsony nyomású hullámszakasz. (lásd még gerinc) |
| Termik: | A termik a felfelé áramló szelek, más néven feláramlások egy fajtája, mely az által jön létre, hogy a napsugárzás a földfelszínt és a talajközeli légréteget felmelegíti. A termik – tudományos néven konvekció – az atmoszféra egyfajta “klímaberendezéseként” a Nap által felmelegített levegőt a nap folyamán nagyobb magasságokba szállítja és ezzel egyidőben hidegebb levegőt hoz több száz méter magasságból a földfelszínre. |
| Termodinamikai diagramm: | A légköri állapothatározók (pl. nedvesség, hőmérséklet) vertikális elrendezésére általában derékszögű koordinátarendszerben értelmezett diagramokat használunk. A diagramok x tengelyét valamely állapothatározó (pl. hőmérséklet, nyomás, vagy ezek valamely függvénye), mint független változó feszíti ki. Az y tengelyt általában a magassághoz köthető vagy a magasságnak egyértelműen megfeleltethető mennyiség adja. A diagramon az állandó hőmérsékletű, állandó keverési arányú (lásd még keverési arány), állandó potenciális hőmérsékletű (lásd még potenciális hőmérséklet), állandó ekvivalens potenciális hőmérsékletű (lásd még ekvivalens potenciális hőmérséklet) görbéket szokás felrajzolni. Ezen görbék alakját, elhelyezkedését a különféle termodinamikai összefüggések adott koordinátarendszerben érvényes alakja határozza meg. Az állandó hőmérsékletű görbét izotermának, az állandó keverési arányú görbét izogramnak, az állandó potenciális hőmérsékletű görbét száraz adiabatának, az állandó ekvivalens potenciális hőmérsékletű görbét pszeudo-nedves vagy röviden nedves adiabatának nevezzük. Az effajta diagramok főként a konvekció (lásd konvekció) illetve a konvekciót befolyásoló légköri instabilitás (lásd légköri instabilitás) tanulmányozására alkalmasak a különféle paraméterek, leginkább a hőmérséklet illetve a harmatpont (lásd harmatpont) vertikális profiljának ismeretében. Ezen profilt általában egy magaslégköri szondázás, más néven felszállás mérései szolgáltatják. A szondázás alapján be tudjuk rajzolni a diagramon a légkör, a hőmérséklet, illetve a harmatpont változását a magasság függvényében (ne feledjük, a diagram z tengelye a magasság egyértelmű függvénye). Az így kapott profil ad képet az adott szondázási pont felett a hőmérsékleti illetve nedvességi rétegzettségről. Ezek után megrajzolhatjuk azt a görbét is, amit egy, a felszínről induló egyedi légelem képviselne a diagramon. Ekkor kapjuk meg az ún. termodinamikai útvonalat. A termodinamikai útvonal és a szondázás által nyert profil egymáshoz való viszonya ad képet az esetleges konvekció erősségéről, az azt elősegítő illetve gátló tényezőkről, a légköri instabilitásról. A fent felvázolt diagramoknak egy speciális fajtája az ún. termodinamikai diagram, ahol is a profil hőmérsékleti görbéje, illetve a termodinamikai útvonal görbéje által bezárt terület arányos a munkavégzéssel (azaz mennyi munkát végez a környezet az emelkedő légrészen, illetve a légrésznek mennyi munkát kell végeznie a környezettel szemben). A termodinamikai diagram ezáltal alkalmas a konvekció során felszabaduló energiát, a konvekció erősségét jellemző CAPE (lásd még CAPE) közvetlen becslésére, emellett képet kaphatunk a feláramlást gátló tényezőkről is, úgymint inverzió (lásd inverzió), a CIN nagysága de kiszámíthatunk segítségével több más labilitási paramétert is (pl. Lifted Index, SSI, K index stb.). A leggyakrabban használt termodinamikai diagramok az emagram illetve a skew-T diagram (de pl. a Stüve-gram nem ~). A ~ egy speciális fajtája az ún. pszeudo-temp, amikor is a légkör profilját előrejelzett, modellezett értékek adják. |
| Termopauza: | A termoszféra felső határa, körülbelül 400 kilométeres magasságban. |
| Termoszféra: | Légköri réteg a mezopauza fölött, amelyben belül a hőmérséklet jelentősen emelkedik az ott található rétegek nagy méretű sugárzáselnyelése miatt. |
| Tölcsér felhő (Funnel Cloud): | Kondenzálódó tölcsér alakú felhő, amely a tornyos gomolyfelhő vagy Cb felhőalapjából nyúlik ki. Olyan rotáló légoszlop, amely nincsen kapcsolatban a talajjal (ez lényeges különbség a tornádóhoz képest). A kondenzálódó tölcsér alakú felhőt tornádónak nevezzük és nem tölcsér felhőnek, ha a következők valamelyike fennáll: a) a tölcsér alakú felhő kapcsolatban van a talajjal b) törmelék vagy por örvénylik szemmel láthatóan a felszín közelében |
| Tornádó: | Hevesen forgó légoszlop, amely gomolyos szerkezetű felhőből (rendszerint zivatarfelhőből) nyúlik le, és kapcsolatban van a talajfelszínnel. A légörvény a kondenzációs tölcsér formájában mutatkozhat meg. Ha ez a tölcsér nem ér a földig, de a felszínen felkavarodó por vagy törmelék látszik, akkor is tornádóról beszélünk, mivel maga a légörvény a tornádó, nem az azt megfestő kondenzáció vagy hordalék. Előfordulhat, hogy a tornádó egyáltalán nem rendelkezik kondenzációs tölcsérrel, de a körülötte örvénylő csapadék és hordalék kirajzolja a forgó légoszlopot. Abban az esetben, ha kondenzációs tölcsért észlelünk, de ez nem ér le a talajig, és ott nincs nyoma forgásnak, tölcsérfelhőről vagy tubáról beszélünk. A tornádók erősségét a pusztítás mértéke és az azzal összefüggésben lévő szélsebesség alapján osztályozzuk, leggyakrabban a 6 fokozatú amerikai Fujita-skála (F0-F5) és a 12 fokozatú európai TORRO-skála (T0-T11) szerint. A tornádók kialakulása egyrészt a szupercellákhoz, mezociklonokhoz köthető, másrészt szupercelláktól független, ill. nem mezociklonális eredetű tornádók is létrejöhetnek. |
| Tornyos gomolyfelhő: | A tornyos gomolyfelhőt TCU vagy Cu Congestusként is nevezhetjük, a két elnevezés egymással ekvivalens. Szemmel látható sebességgel növekvő, burjánzó, gyakran jelentékeny függőleges kiterjedésű felhő, amelynek felső része karfiolra emlékeztet. Tetején az elmosódás még nem látszik. |
| Troposzféra: | A földfelszínt övező atmoszféra legalsó, a felszíntől a tropopauzáig tartó területe. Ebben a zónában gyakoriak a függőleges légmozgások és a keveredési mechanizmusok, az időjárás folyamatai (felhő és csapadékképződés) itt zajlanak. A tropopauza magassága földrajzi szélességtől függ. Az egyenlítő környékén 15 km felett is lehet, míg a sarki övezetben 7-8 km magasságban húzódik. A tropopauzával megszűnik a hőmérséklet magassággal való csökkenése, ezért a konvektív folyamatok eredményeként érkező feláramlás ebben a magasságban erősen lefékeződik. |
| Trópusi ciklon: | A trópusi ciklonok olyan ciklonálisan (az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban) forgó, több száz kilométer átmérőjű felhőörvények, amelyek a trópusokon, azaz a Ráktérítő és a Baktérítő között keletkeznek. Az Atlanti-óceánon, ill. az északkeleti Csendes-óceánon (Észak-Amerika nyugati partja mentén) hurrikánoknak, az északnyugati Csendes-óceánon tájfunoknak, a déli Csendes-óceánon (déli féltekén), ill. az Indiai-óceánon ciklonoknak nevezik őket. Az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlítanak a mérsékelt övi ciklonokhoz, nem két légtömeg határán keletkeznek. Kialakulásukhoz feltétel a nagy kiterjedésű és meleg (legalább 26°C-os) vízfelszín. A meleg óceán felett páradús, meleg levegő emelkedik a magasba és spirális forgásba kezd. Amennyiben a bennük mozgó szelek sebessége eléri a 74 mérföld/órát (kb.120 km/h), a szakemberek trópusi ciklonként hivatalosan is regisztrálják és elnevezik őket. (120km/h szélsebesség alatt trópusi viharról beszélünk.) Mivel a méretük a mérsékelt övi ciklonokénál jóval kisebb (általában néhányszáz km) és középpontjukban a légnyomás 900 hPa alá is eshet, viszonylag kis távolságokon belül nagyok a nyomási gradiensek, következésképpen intenzív és pusztító – akár 250km/h-t is meghaladó – légmozgások keletkeznek. A ciklonok középpontjában található a legkisebb légnyomás, itt lefelé mozgó áramlás alakul ki, felhők nem keletkeznek. Ezt a részt nevezik a ciklon szemének, amelynek mérete mindössze 15–40 km. A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, melyet a rendkívül heves feláramlások hoznak létre, ez a viharzóna, melyből igen intenzív csapadék hullik. Csak nyílt és meleg vízfelszín felett erősödhetnek meg, mert energiájukat a meleg óceánvíz párolgásakor keletkező látens (rejtett, a fázisátalakulásból származó) hőből nyerik. Ha szárazföld vagy hideg vízfelület fölé érnek, akkor gyors elgyengülés jellemzi őket. |
| Trópusi vihar: | Olyan trópusi ciklon, amelyben a szélsebesség csupán 18 és 32 m/s között van. |
| Trópusok: | A Föld egyenlítői térségben helyezkednek el a Ráktérintő és a Baktérítő között. |
| Tundra: | A sarkvidék fátlan területei, ahol főként törpecserjék, tőzegmohák és zuzmók élnek. |
| Túlhűlt csepp: | Negatív hőmérsékletű, folyékony halmazállapotú vízcsepp. Igen tiszta felhőcseppek elvileg körülbelül -40 °C-ig (un. Shaefer-pont) hűlhetnek le. Természetes felhőkben a túlhűlés általános jelenség. |
| Tűztornádó (tűztölcsér): | Erőteljes tüzekben kialakuló, lángokból álló tornádószerű képződmény. |
| Üllő: | A Cb (cumulonimbus) legfejlettebb típusaira jellemző, a zivatarfelhő tetején kialakuló cirrus-jellegű sapka, amely gyakran üllőhöz hasonló alakot ölt. Az üllővel rendelkező zivatarfelhőt Cb capillatus-nak (Cb9 a szinoptikus kódja) hívjuk, míg az üllővel nem rendelkező zivatarfelhőt Cb calvusnak (Cb3 a szinoptikus kódja). A zivatar felhő üllőjét a magassági szél – erősségétől függően – több 100 km-re is szétterítheti. Bizonyos esetekben az üllő a magassági szél ellenében is fejlődhet, amely a nagyon erős feláramlásokra utal. Utóbbi a szupercellák egyik sajátossága. |
| Ultraibolya (UltraViolet) sugárzás : | Az UV index segítségével a Napból érkező ultraibolya sugárzás veszélyességi szintjét határozhatjuk meg. Az UV index a föld felszínére érkező, az emberi bőrre hatékony sugárzás mértékegysége. Korrekt fizikai mértékegységnek tekinthető, a sugárzásáram-sűrűségből egy szorzással átszámítható. A szorzószámot úgy határozták meg, hogy egy könnyen érthető mérőszámot kapjunk. Ennek alapján az UV Index kiszámításához a watt per négyzetméterben megadott sugárzásáram-sűrűség értékeket 40-nel kell megszorozni. Tehát, ha az UV besugárzás pl. 0.2 W/m2, akkor az 8-as UV Indexnek felel meg. A mérsékelt öv ezen részén – ahol a Kárpát-medence fekszik – egy tízes skálába esnek az értékek. Az Egyenlítő felé haladva előfordulnak 10 fölötti értékek is. Az UV sugárzás veszélyességi szintjei: 0,1-2,9- Alacsony (Low) 3,0-4,9- Mérsékelt (Moderate) 5,0-6,9- Erős, magas (High) 7,0-7,9- Nagyon erős, nagyon magas (Very high) 8,0 felett- Extrém (Extreme) A Nap az ultraibolya sugárzás széles spektrumát bocsátja ki, de a földfelszínt az ózonréteg szűrő hatása miatt csak az UV-A (320-400 nm) és az UV-B (280-320 nm) hullámhosszúságú sugárzás éri el. A közvetlen napégésért az UV-B sugárzás a felelős. Az UV-A sugárzás, amely borult időben és télen is eléri a földfelszínt, a bőr mélyebb rétegeibe hatol be és hosszabb távon okozhat károsodást, többek között a bőr öregedését. Az emberi bőrre hatékony UV sugárzás praktikus mértékegysége a MED/óra. A MED a “Minimal Erythema Dose” rövidítése, ez azt az UV-B sugárzás-mennyiséget jelenti, ami bőrpírt okoz adott idő alatt. Minden egyes bőr fototípusra (I-VI) meghatározható a MED nagysága. Egyéni különbségek a bőrtípusokon belül is lehetnek, de az értékek között szoros korrelációt mutattak ki. Akkor ezek alapján tehát: 1 MED/óra az a sugárzáserőség, amely mellett 1 óra alatt keletkezik bőrpír. Ez azt jelenti, hogy ha pl. 3 MED/óra UV sugárzást mérünk, akkor ezen óra alatt a beérkező UV fotonok már 20 perc alatt okoznak bőrpírt egy átlagos bőrön az adott bőrtípuson belül. |
| Üvegházhatás: | Az üvegházhatást általában egy bolygó légkörével kapcsolatban szokás emlegetni. Lényege, hogy a légkörben jelenlévő üvegházhatású gázok (vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) hatására egy magasabb hőmérsékleti értékkel jellemezhető egyensúly alakul ki annál, mint ha ezek a gázok nem lennének a légkörben. A bolygó légkörében az üvegházhoz hasonló elv működik. A Napból érkező rövid hullámhosszú sugárzást a légkör gyengítetlenül átengedi, míg a felszínről visszaérkező, már nagyobb hullámhosszú hőmérsékleti sugárzás tartományában ugyanakkor nyelőként viselkedik, így a sugárzási energia nem tud elszökni, hanem a légkör felmelegítésére fordítódik. Az egész folyamat azt eredményezi, hogy az üvegházhatású gázok miatt több energia reked a bolygón, ami egyben magasabb hőmérsékletet is jelent. |
| Üvegházhatású gázok: | Az üvegházhatású gázok olyan gázhalmazállapotú anyagok, amelyek a légkörbe kerülve az üvegházhatás előidézéséért felelősek. Ezek lehetnek egyrészt természetben előforduló, másrészt antropogén eredetű, azaz emberi tevékenységből származó gázok is. Üvegházhatású gáz például a vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, de a mesterséges klórozott, fluorozott szénhidrogének, és a kén-hexafluorid is ide sorolható. |
| Változóan felhős: | Változóan felhősnek akkor nevezzük az égboltot, ha mind időben, mind térben annyira változatos és dinamikus az égkép, hogy nem lehet a hagyományos felhőborítottsági kategóriákba besorolni. Rossz nyelvek szerint, amikor a meteorológusnak fogalma sincs milyen lesz a felhő-fedettség, akkor mondja azt, hogy változóan felhős ég várható. |
| Viharciklon: | Hirtelen megerősödő mérsékelt övi ciklon, melynek a központjában légnyomás 24 óra alatt legalább 24 hPa-t csökken a kialakulási/erősödési fázisában. Rendszerint a téli félévben alakulnak ki, amikor az adott területen jelentős hőmérséklet-különbség áll fenn, és kedvezőek a magassági körülmények is (jet általi ciklogenezis). A viharciklonok gyakran kiterjedt szélviharokat okoznak, és különösen a hidegfrontjuk mentén több esetben is intenzív, vonalas csapadékrendszer alakul ki, akár zivatarokkal. |
| Viharos szél: | Az átlagos szélsebesség 17 illetve 24 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 61 illetve 86 km/ó közé) esnek. A fák erősebben meghajolhatnak, a gyengébb fák akár gyökerestől kidőlhetnek, faágak leszakadhatnak, a tetőcserepek elmozdulhatnak, kisebb károk keletkezhetnek. |
| Villámlás: | Zivatar idején létrejövő elektromos kisülés, melynek hangja a dörgés. A villámlás egy zivatarfelhőben több helyen is keletkezhet, és ez alapján szokták a szakemberek megkülönböztetni, hogy pozitív vagy negatív villámról van-e szó. Mivel a zivatarfelhő felső része sokkal apróbb jégszemekből épül fel, így ott a pozitív töltésű részecskék lesznek túlsúlyban, tehát a felhő üllőjében, illetve a felső részében képződő villámot nevezik pozitív villámoknak. A felhőbázis részéből kicsapó és föld felé haladó villámok negatív töltésű részecskékkel rendelkeznek, melyek a 0-ás pont vagyis a föld felé törekednek; egyszerűbben fogalmazva ezek az ún. lecsapó (talaj felé csapó), vagyis a negatív villámok. Előfordulhat az is, hogy a zivatarfelhő üllőjéből a sztratoszféra felé csapnak ki halványabb csóva szerű villámok, melyeket szellemeknek neveznek. Némelyik 4-5-ször nagyobb lehet, mint maga a villám. A villámcsatorna mérete akár több km hosszú is lehet, mégis átmérője csupán néhány cm. A felhőbázisból felhőbázisba irányuló villám, amely – akár kis időre is – látható alakot ölt, ugyanúgy negatív villámnak számít, mivel a felhő alsó részében keletkezik. Ha egy zivatarfelhőben rendkívül erős feláramlások uralkodnak, akkor a molekulák és részecskék nagyon gyorsan dörzsölődnek egymáshoz, ezáltal nagyon nagy mennyiségű feszültséget okozva, mely vizuálisan sűrű villámtevékenységéként látható. A villámok formája és színe is sokszor különbözik. A formája a villámcsatorna felépítésétől, míg színe a napszaktól és a megfigyelt távolságtól függ. |
| Virga: | A kísérőfelhők csoportjába tartozik, hasonlóan, mint pl. a mamma, az üllő (incus), vagy a tuba. Csapadéksávról vagy virgáról beszélünk, ha a csapadékhullás következtében olyan szürkés vagy kékes sávok figyelhetők meg a felhőalap alatt, amelyek nem érik el a földfelszínt. (lásd: praecipitatio) |
| Virtuális hőmérséklet: | Virtuális hőmérsékletnek azt a hőmérsékletet nevezzük, amit a száraz levegő felvenne, ha az adott nyomáson a sűrűsége megegyezne az r keverési arányú (lásd keverési arány) levegő hőmérsékletével. Mivel a nedvességet képviselő vízgőz kisebb sűrűségű a száraz levegőnél, ezért a vízgőz bevezetése a rendszerbe csökkenti az eredetileg száraz levegő sűrűségét, a gáztörvény értelmében viszont növeli a hőmérsékletet, azaz az így kapott virtuális hőmérséklet mindig nagyobb a száraz levegő hőmérsékleténél. A virtuális hőmérséklettel való számolás szükséges minden olyan esetben, amikor a levegő sűrűsége mérvadó a folyamatokban (pl. a felhajtóerő számolása, CAPE számolás). |
| Vízcsepp: | A vízcsepp egy önmagában zárt folyadék-gáz-fázishatárfelület. A csepp a felületi feszültség hatására folyamatosan a szabályos gömb-forma elérésére törekszik, ez ellen hat azonban saját nyúlási tényezője, tehetetlensége, a levegővel való súrlódása és egyéb külső erők sokasága, ezért a gömb-formát csak egy hosszabb oszcillálási időszak után képes elérni. |
| Víztölcsér: | A ~ vízfelszín felett kialakult tornádó, ebben az esetben nem a felkavarodó por vagy törmelék jelzi az örvénylést, hanem a felszippantott, forgó vízoszlop. |
| Voejkov-tengely: | Az azori és a szibériai anticiklon összekapcsolódását jelenti. Ez a nagyon ritka, főként télen fennálló makroszinoptikus helyzet Európát átszelve a kontinens nagy részén heteken át tartó csikorgó fagyokat jelent, a Kárpát-medence legzordabb teleinek is egyik okozója. |
| Zápor: | Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Utóbbi esetben az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk. |
| Zivatar: | Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő. A csapadék intenzitása nagyon nagy lehet, viharos széllel, és akár jégesővel is járhat. |
| Zúzmara: | 0 fok alatti hőmérsékleten a túlhűlt köd vagy felhőcseppek a különféle tárgyakhoz ütődve, azokra ráfagynak. Három fajtáját különböztethetjük meg. Finom zúzmara: Viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sőt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 fok alatti hőmérsékleten jön létre. Durva zúzmara: Legalább mérsékelt erősségű szélben, –2 és –10 fok közötti hőmérsékleten keletkezik. Ez a lerakódás a tárgyak szél felőli oldalán nagyon vastaggá nőhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erősebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható. Jeges zúzmara: Az általa bevont tárgyak felszínén tömören összefüggő, amorf szerkezetű, általában átlátszó réteget képez, amely igen erősen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 fok között a legvalószínűbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva. |
